Királyi Ibolya: Emlék-repeszek. Király Károly igazsága - RETÖRKI könyvek 15. (Lakitelek, 2016)

I. rész: A zsarnokság az zsarnokság...

(Lehallgatási jegyzőkönyvek szerint Paul Mouche nagyon megszaporí­totta az államvédelmisek „S” részlegének fonni valóját, ugyanis írószerszá­mokat tartalmazó csomagot postázott Károlynak Karánsebesre, Franciaor­szágból, noha Károly ekkor már Vásárhelyen dolgozott. Mi magunk is pro­vokációra gondoltunk. Ezt a bejegyzést találtam a feljegyzéseim között: Paul Mouche, 74130 Bonneville. A dossziém felvilágosít, honnan ismerem a cí­met: ő volt a csomag feladója. Egy 1979. 01. 28-ai lehallgatási jegyzőkönyv­ből, melyet Ristea tábornok továbbít Bukarestbe, az I. Igazgatóságnak, derül fény a körülményekre. Hát ez a kis csomag megmozgatta az apparátus fan­táziáját meg a miénket is! Egyébként ártatlan dolog volt. Károly szétszedi a tollat, provokációtól tartván, hihetetlen volt, hogy eljutott hozzá a csomag! Elmeséli, mit tartalmazott: „ Volt benne egy csomag cigaretta, egy ceruza, egy „pix” (golyóstoll) és borítékok meg marcipán. Tartalmazott egy levelet is, amelyben leírja, hogy valaki innen ment ki, tőle tudta meg a címet! ” (Mindez vastagon aláhúzva.) Helga megjegyzi: „Nem azért küldte, hogy rajtunk se­gítsen, hanem írjuk meg, mit tehet értünk. Anyám azt mondja, hogy ezt a Sze- kuritáté postázta nekünk Franciaországból. ” Jön is az oldalreplika Risteától: „Şi la baba asta dracului îi umblă mintea!” [A fenébe, ez a vénasszony is okoskodik!] Lejegyezte SZ. B. M.) 1979. május 20. Húszéves érettségi találkozó. Jó volt viszontlátni az osztálytársakat, a két osztályfőnököt: Filep Ancit meg Hajdú Hajnalt. A régi tanteremben gyü­lekeztünk. Biztos voltam, hogy figyelnek. Erezhető volt a feszültségen, a nyüzsgésen. Mindenki várta, mit fogok mondani. Jó páran román emberhez mentek feleségül. Arra gondoltam, hogyan beszélt volna, mit mondott volna Károly. És a következőket mondtam: „Ez az ügy, amiről minden bizonnyal értesültetek, nem a románok ellen irányul, hanem saját emberi méltóságunk, nemzetiségi jogaink vé­delme a célja. Van emberi, és ha kell, van „nemzetiségi” méltóság is. Nem vagyunk betolakodók. Mi itt születtünk. Ezen a földön őrzik a te­metők apáink maradványait. Ez az ég felettünk, a folyók, a hegyek a barátaink, velünk voltak születésünkkor, és hozzájuk akarunk megtérni halálunkkor. Ha a föld gazdái cserélődtek is, ez nem lehet a mi vétkünk. Nekünk ez a föld anyaföldünk. Csak a birtoklói bánnak mostohán ve­_________________________________I. rész: A zsarnokság, az zsarnokság... 105

Next

/
Oldalképek
Tartalom