Királyi Ibolya: Emlék-repeszek. Király Károly igazsága - RETÖRKI könyvek 15. (Lakitelek, 2016)

I. rész: A zsarnokság az zsarnokság...

(Lehallgatási jegyzőkönyvek szerint Paul Mouche nagyon megszaporította az államvédelmisek „S” részlegének fonni valóját, ugyanis írószerszámokat tartalmazó csomagot postázott Károlynak Karánsebesre, Franciaországból, noha Károly ekkor már Vásárhelyen dolgozott. Mi magunk is provokációra gondoltunk. Ezt a bejegyzést találtam a feljegyzéseim között: Paul Mouche, 74130 Bonneville. A dossziém felvilágosít, honnan ismerem a címet: ő volt a csomag feladója. Egy 1979. 01. 28-ai lehallgatási jegyzőkönyvből, melyet Ristea tábornok továbbít Bukarestbe, az I. Igazgatóságnak, derül fény a körülményekre. Hát ez a kis csomag megmozgatta az apparátus fantáziáját meg a miénket is! Egyébként ártatlan dolog volt. Károly szétszedi a tollat, provokációtól tartván, hihetetlen volt, hogy eljutott hozzá a csomag! Elmeséli, mit tartalmazott: „ Volt benne egy csomag cigaretta, egy ceruza, egy „pix” (golyóstoll) és borítékok meg marcipán. Tartalmazott egy levelet is, amelyben leírja, hogy valaki innen ment ki, tőle tudta meg a címet! ” (Mindez vastagon aláhúzva.) Helga megjegyzi: „Nem azért küldte, hogy rajtunk segítsen, hanem írjuk meg, mit tehet értünk. Anyám azt mondja, hogy ezt a Sze- kuritáté postázta nekünk Franciaországból. ” Jön is az oldalreplika Risteától: „Şi la baba asta dracului îi umblă mintea!” [A fenébe, ez a vénasszony is okoskodik!] Lejegyezte SZ. B. M.)

1979. május 20.

Húszéves érettségi találkozó. Jó volt viszontlátni az osztálytársakat, a két osztályfőnököt: Filep Ancit meg Hajdú Hajnalt. A régi tanteremben gyülekeztünk. Biztos voltam, hogy figyelnek. Erezhető volt a feszültségen, a nyüzsgésen. Mindenki várta, mit fogok mondani. Jó páran román emberhez mentek feleségül. Arra gondoltam, hogyan beszélt volna, mit mondott volna Károly. És a következőket mondtam:

„Ez az ügy, amiről minden bizonnyal értesültetek, nem a románok ellen irányul, hanem saját emberi méltóságunk, nemzetiségi jogaink védelme a célja. Van emberi, és ha kell, van „nemzetiségi” méltóság is. Nem vagyunk betolakodók. Mi itt születtünk. Ezen a földön őrzik a temetők apáink maradványait. Ez az ég felettünk, a folyók, a hegyek a barátaink, velünk voltak születésünkkor, és hozzájuk akarunk megtérni halálunkkor. Ha a föld gazdái cserélődtek is, ez nem lehet a mi vétkünk. Nekünk ez a föld anyaföldünk. Csak a birtoklói bánnak mostohán ve_________________________________I. rész: A zsarnokság, az zsarnokság...

105