Királyi Ibolya: Emlék-repeszek. Király Károly igazsága - RETÖRKI könyvek 15. (Lakitelek, 2016)

I. rész: A zsarnokság az zsarnokság...

lünk. Ki kell egyenesítenünk a gerincünket! Ebben az országban születtünk, ebbe az iskolába jártunk. Ide kötnek a gyökereink. Olyan batyuval indultunk, az összetartozás, a hovatartozás batyujával, nyelvünk, irodalmunk szeretetével, amit nem szabad elfelejtenünk. Majd idéztem Kányá- di, ekkor már tiltólistán levő verséből, a Halottak napja Bécsben címűből: „ Uram, ki vagy és mégse vagy / magunkra azért mégse hagyj ”, majd: „hogy ne kéne nyelvünk/féltünkben lenyelnünk”.

Emlék-repeszek_________________________________________________

Volt középiskolám (1955-1959).

Horváth Szabolcs fényképalbumából

Volt, aki most hallotta először ezt a verset. Még a lélegzetvétel sem hallatszott a teremben olyan csend volt. Azt mondtam ki, amit mindnyájan gondoltunk. A csönd után, spontán módon egyszerre tört ki a taps. Én erre a beszédre nem készültem előre. Maguktól jöttek a nyelvemre a régen megfogalmazódott szavak. Mintha valaki fentről diktálta volna. Vagy egyszerűen csak zsigerből. Nemes Mária osztálytársnőm férje, Bíró Sanyi, a konzervgyárban dolgozott. O mondta el Károlynak a beszédemet. Másnap gratulált. Mások is emlegették.

(Ma is ezt üzenném egykori iskolámba, a 4. számú Leány Középiskolába, ahol a mi évfolyamunk volt - 4 osztállyal - az utolsó, egészében magyar tannyelvű oktatási forma. Utána mindent vegyítettek, vegyes fiú-lány osztályokat hoztak létre. És megjelentek a román osztályok is, eleinte kis számban. Mire elvégeztük a középiskolát, a neve is megváltozott, lett 4. sz. Középiskola. Ma „ Unirea ” [Egyesülés] Líceum. Eredetileg Római Katolikus Leány Gimnázium volt.)

106