Duray Miklós: Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás a Kárpát-medencében 1963-2015 II. kötet - RETÖRKI könyvek 14/2. (Lakitelek, 2016)

Áttekintés

önmagát rendszerváltoztatóként nevezte meg. Ez annyiban igaz, hogy 1989. november 18-án, szombati napon volt egy magyar társaság, amelyik éppen egy nagy ivászatra készült, de kellő időben volt a történelem sodrában jó helyen, és ebből hasznot húzott. Egy részük valamennyivel az átlagos lét- fenntartásnál jobb helyzetbe jutott, egy részük azóta is kiélheti nárcisztikus hajlamait, egy részük pedig jelentősen meggazdagodott. A forradalmár minősítés majdnem mindnyájuk lelki és társadalmi létszükségletévé vált, de az igazán meggazdagodott magyaroknak mindegy, hogy így minősítik-e őket vagy sem, akár ott voltak ama november tizennyolcadikán, vagy csak később dobódtak a társasághoz.

Mindezek az „űj demokraták” azonban egy szempontból nem különböznek a magukat a kommunista diktatúra támaszainak tekintő magyaroktól. Ok is úgy gondolják, hogy nélkülük nem lenne és nem is maradna fenn az, ami van. Ok tehát a nélkülözhetetlen kapocs a politikai hatalom és az általuk öncélúan befolyásolt politikai közélet között. Fontosságuk tanúsítására ezeknek is, mint kommunista elődjeiknek, szükségük van ellenfélre. Ezt annak idején osztályellenségnek nevezték, most szélsőségnek. Ha nincs ilyen, ki kell találni. E nélkül ugyanis nincs rájuk szükség. Ezért a mérsékelt, középen levő vagy a radikális (másként gondolkodó, megoldást kereső) értelmiségi az ő érdekeiknek megfelelően bármikor minősíthető szélsőségesnek.

A kommunista uralom idején egyértelművé vált mindenki számára: két út áll előtte - vagy elfogadja a „jóságos” hatalom döntéseit, vagy az ebek harmincadjára kerül. Országonként ugyan más-más volt ennek a mértéke, de minden kommunista országban azonos volt a képlet. A két sarokpont között csak kevesen találták meg a harmadik utat. Ezeket az útkeresőket nevezték akkoron nem hivatalos ellenzéknek, de közülük sem mindenki találta meg az ösvényt.

A járható út pályái 1990 után, a kommunista hatalmi rendszer bukása óta sincsenek kijelölve, ez talán természetszerű. De az új, „demokratikus” rendszerű viszonyok között sem érvényesülhetett azoknak a szava, akik számára világos volt, hogy a demokráciának nem csupán a többpártrendszer az igazi sarokköve, hanem a nézet- és az érdekütköztetés, azaz a konfrontálódás is. A nélkül nem lehet eljutni az érdekegyeztetéshez és az egyezséghez. A normális érdekütköztetés hevességének mértéke ugyan országonként és társadalmi csoportonként más és más, de azt egyetlen demokráciában sem tagadják, hogy ahonnan ez teljesen hiányzik, az nem demokrácia. A demokrácia hiánya Csehszlovákia, most már Szlovákia magyarjainak legfájdalmasabb

Áttekintés - A felvidéki magyar politika a rendszerváltozás ingoványán

95