Duray Miklós: Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás a Kárpát-medencében 1963-2015 II. kötet - RETÖRKI könyvek 14/2. (Lakitelek, 2016)
Áttekintés
felvidéki magyaroknak az a „nagy”, nemzeti gondolkodású része a csehszlovákiai változásokat a magyarországival párhuzamba állítva élte meg, és az is bántotta, hogy Magyarországon nem tudtak leszámolni a kommunista titkos- szolgálat ügynökeivel, besúgóival, és nem tudták félreállítani a kommunista rendszer politikusait, így ők továbbra is a parlamentben ültek. Csehszlovákiában azonban legalább részben sikerült őket félreállítani - a törvényhozásba bekerült magyarok segítségével is. A felvidéki magyarok jelentős részét azonban az bántotta leginkább, hogy három pártra szakadt Szlovákiában a magyar politika. Az FMK-sok pedig a kommunista sovinizmus méltó követőiként uszítottak a magyarok, különösen közösségi érdekérvényesítést hirdető magyarok ellen. Nemcsak azzal, hogy aláírásgyűjtést szerveztek a magyar fiatalok körében a három magyar prágai parlamenti képviselőnek (Sidó Zoltánnak, Popély Gyulának és Duray Miklósnak) a magyar egyetem alapítására benyújtott javaslata ellen, és a parlamentben folyamatosan ellene szólaltak fel, hanem arra is, hogy mindenfelé azt hangoztatták: akik a magyar közösségi érdekérvényesítésben látják a felvidéki magyar nemzetrész felépülésének lehetőségét, konfronta- tívak, értsd ezen: ellenségkeresők. Az ellenségeskedést általában kevesen kedvelik, de minthogy ezt a vádat sokszor mondták, és hatása a médiától felerősítve érkezett, lassan kezdték elhinni az emberek, hogy azok az ellenségeskedés szítói, akik a felvidéki magyarok jogainak bővítéséért küzdenek. Ezért az ellenpropaganda azt hangoztatta: a magyaroknak megbékélésre van szükségünk. A. Nagy László ezt később úgy fogalmazta meg, hogy a magyarok is közös gazdái Szlovákiának. Ez nagyon jól hangzott, csakhogy nem volt igaz. Valamikor 1990 tavaszán a dunaszerdahelyi művelődési ház nagytermében a politikusjelöltek a felvidéki magyarok önálló, a saját ügyekben való döntéshozataláról mint szükséges és megkerülhetetlen célról beszéltek. Talán hatszázan is jelen voltak ezen az eseményen, és a felvidéki magyar jövőt megfogalmazandó, a karzatról egy Huncík nevű szemüveges ember - mint egy foglalkozási ártalommal küszködő elmegyógyász - azt üvöltözte, hogy aki politikai konfrontációt akar, az verekedésre és háborúra uszít. Barátja, Barak László, szintén dunaszerdahelyi, korábban kommunista „apparatcsik”, akkor hirtelen FMK-ássá, sőt „forradalmárrá” vedlett újsütetű demokrata azt akarta elhitetni a felvidéki magyarokkal, hogy a demokrácia olyan, mint egy torta: aki kivág magának belőle egy szeletet, másokat kurtít meg. Azaz a magyaroknak nincs joguk arra, hogy kivívják saját demokráciájukat, mert Áttekintés — A felvidéki magyar politika a rendszerváltozás ingoványán 83
