Duray Miklós: Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás a Kárpát-medencében 1963-2015 II. kötet - RETÖRKI könyvek 14/2. (Lakitelek, 2016)
Áttekintés
Harna Istvánnak a tudtán kívül tárgyaltak és egyeztettek olyan bankügyekben, amelyekben neki is politikai felhatalmazást kellett volna kérnie a párt elnökségétől. Semmit sem lehetett tudni arról, milyen ügyleteket bonyolítanak le a párt által gazdasági vezető tisztségekbe juttatott személyek és milyen ellenszolgáltatásért. Például a suttogott hírek szerint csak a Transpetrol - amely az MKP, pontosabban a Bugár-klán felügyelete alá tartozott - eladásából mintegy 10 millió dollár kenőpénzt kaptak a JUKOS-tól az ebbe a vonzáskörbe tartozó személyek, így a Transpetrolt a JUKOS-nak adták el, átdobva a kerítésen a MOL-t is, pedig az „haver” volt. Azt is tudni vélik néhányan, hogy ezt a pénzt egy MKP-ban tevékenykedő volt KGB-s ügynök, az MKP egyik komáromi tagja hozta kofferben Oroszországból. Feltételezhető, hogy ehhez a parlamenti padsorokban is sokak által körbesuttogott ügylethez kapcsolódik egy későbbi tragikus halál, a kürti polgármester öngyilkossága. O ugyanis a nemzeti vagyonkezelő igazgatósági tanácsában a JUKOS javára voksolt, a pártban mégis mellőzötté vált (ezzel összefüggésben kellett akkoron Komlóssy Zsoltot - ki időközben szintén megboldogult - a nemzeti vagyonalap igazgatótanácsából való lemondásra kényszerítenie az MKP-nak, mert Bugár gazdasági rohamcsapata, a holdudvar nem volt biztos abban, hogy az utasítás szerint fog-e szavazni - temetésére Bugár csapatából senki sem jött el). Ebbe az érdekkörbe tartozik a Slovnaft eladása is. A MOL-nak adták el, és ez önmagában nem ütközik semmilyen politikai vagy vállalkozói érdekkel, sőt a térség gazdasági stratégiája szempontjából fontos és támogatandó ügylet volt. Csakhogy a MÓL a Slovnaftot sohasem vehette volna meg, ha az MKP nem tagja a kormánykoalíciónak, és ha cserébe nem mond le a felvidéki magyar közösség szempontjából alapvető érdekekről - elsősorban a közösségi önkormányzat alkotmányos biztosításáról. Emiatt várható lett volna, hogy ezért az ellenértékben kifejezhetetlen áldozatért a Slovnaft - a MÓL által 2000-ben megvásárolva - immár mint magyar érdekeltségű vállalat támogatni fogja a felvidéki magyar közművelődést. De nem. Ez a szlovák nagyvállalat, mint ahogy korábban, ezután sem a felvidéki magyar közösséget erősítette a törvényes keretek között adományozható pénzekkel, hanem vezetői érdekkörét, ez pedig mindeddig nem volt összeegyeztethető a magyar közösségi érdekkel, sőt a Most-Híd megalakulásának körülményei között is egyértelműen a magyar közösségi érdekek ellenében működött. De hogy ez utóbbi így alakulhatott, abban ludas az 1998-2002 közötti Áttekintés - A felvidéki magyar politika a rendszerváltozás ingoványán 63
