Duray Miklós: Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás a Kárpát-medencében 1963-2015 II. kötet - RETÖRKI könyvek 14/2. (Lakitelek, 2016)
Fejlemények
Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás... II. elmentek, elmentek. Miért nem maradtak itt? Ha nem maradtak, legyen jó nekik ott. Folytathatnám ezt a szintén személyes tapasztalatokból összeállított, képzelt tablót. A rendszerváltozásnak a nemzettel összefüggő eseményeit sokan nem értették, nem érthették. Hallgatták a Kossuth Rádiót, ott hallhatták Pozsgay Imre ’56-ról szóló nyilatkozatát. Ezt még megértették, mert amit addig ellen- forradalomnak mondtak, népfelkelésnek nevezte14 Nem hallották, de nem is hallhatták ki az üzenetből, hogy a nép, ebben az esetben a nemzetet jelenti. A demokratikus választások után Antall József által megfogalmazott cizellált mondatot azonban végképp nem értették, pedig egyértelmű volt, csak szokatlan: „Törvényes értelemben, a magyar közjog alapján minden magyar állampolgárnak, ennek a tízmilliós országnak kormányfőjeként - lélekben, érzésben 15 millió magyar miniszterelnöke kívánok lenni”.15 Ez volt az igazi rendszerváltozás, pontosabban szemléletváltozás 1944 óta. Csak hát senkivel sem volt egyeztetve. Antalinak ez a bejelentése Magyarországon nagy meglepetést okozott. A pártállami hagyományokat követő oldalon és a neoliberális körökben megrökönyödést váltott ki, a szomszéd nemzetek politikusainak és újságíróinak körében pedig erős ellenkezést. A reakciók közvetlen okát nem Trianonra vagy a II. világháborút lezáró békeszerződésre kell visszavezetni, hanem a már említett, 1957-es moszkvai pártvezetői értekezletre. Több mint harminc éven át az ott elfogadott irányelvek uralkodtak elsősorban Magyarország hivatalos „nemzetpolitikájában”, valamint Magyarország és a szomszédos országok közötti párt- és kormányközi kapcsolatokban. Antall József idézett bejelentése arra utalt, hogy a rendszerváltozás Magyarországon nem a kádári Magyarország többpárti folytatását, hanem nemzetpolitikai fordulatot is jelent. A legnagyobb baj az volt, hogy Magyarország népének jelentős része, a „lakosság” nem érthette az új szellemiséget, mert nem ismerte a történelmi hátteret, és semmilyen értesülése sem volt a korábbi évek ellenzéki munkájáról, de még az egy évvel korábbi ellenzéki kerékasztalról sem tudtak 14 Pozsgay Imre nyilatkozata 1989. január 28-án a Magyar Rádió 168 óra c. műsorában. Ebben azt mondta: „a bizottság...népfelkelésnek látja azt, ami 1956-ban történt, egy oligarchikus és a nemzetet is megalázó uralmi forma elleni felkelésnek”. 15 Az MDF III. Országos Gyűlésén, 1990. június 2-án hangzott el. 218
