Duray Miklós: Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás a Kárpát-medencében 1963-2015 II. kötet - RETÖRKI könyvek 14/2. (Lakitelek, 2016)
Fejlemények
Fejlemények - Ismerik-e egymást a szétszakított magyar nemzetrészek? állítást4 úgyszólván cáfolva elevenítette föl. Maga Illyés is ezt üzente 1977- ben közölt, ezzel kapcsolatos terjedelmes tanulmányában (Illyés, 1978). Az 1970-es évek elején elterjedt hír azonban sok mindenkiben a jóslat beteljesülésének rémképét vetítette előre. Az egyik magyarországi (de nem budapesti) egyetemen egy beugrató- nak szánt kérdést tettek fel a történelem-földrajz tanári szakra jelentkező érettségizetteknek: milyen nyelven beszélnek a székelyek? A válaszok miatt először Illyés Gyula engedte szabadjára gondolatait a Népszabadság hasábjain5, majd Für Lajos írt erről egy terjedelmes tanulmányt (Für, 1972). Für történészként pontosan tudta, hogy ha egy érettségizett diák egy ilyen kérdésre nem tud helyes választ adni, akkor elsősorban a tankönyveket (és a tanárokat) kell vizsgálatnak venni. Az esemény után eltelt negyven év távlatából (most 2010-et írunk) nem a felvételizők sokféleképpen rossz válaszai az érdekesek, hanem maga a tény, hogy akkor - ötven évvel Trianon és huszonöt évvel a második világháború után - a történelem-földrajz tanári 4 Johann Gottfried von Herder (1744-1803) „Eszmék az emberiség történetének filozófiájáról” című, 1784-91 között írt művének egyik fő gondolata az egymással versengő erők küzdelme és ennek végkövetkezménye. Szerinte az emberi faj megjelenése előtt is az egymással ellentétes erők küzdelmében merült ki a fejlődés lényege. Ugyanez érvényesül az ember közösségi léte során is, amely küzdelemben végül is az egymással versengő erők megbékélése megy végbe - a gyengébb, öregebb elem alulmarad az életerősebb, fiatalabb elemmel szemben. Ez a műve tartalmazza az ún. herderi jóslatot, amely egyes olvasatok szerint a magyar nyelv elöregedését, majd (az elfáradó nemzettel együtt való) lassú kihalását vetíti előre: „A magyarok vagy madzsarok az egyetlen népe ennek a törzsnek (a finn-ugornak), mely a hódítók közé bejutott. Most aztán szlávok, németek, vallachok és más népek közt az ország lakosságának kisebbik részét alkotják, és évszázadok múltán tán már nyelvükkel is alig találkozunk”. (A Herder-idézet Illyés Gyula Válasz Herdernek és Adynak c. írásából való.) 5 Illyés Gyula: A Magyar Nyelvőr ünnepére, Népszabadság (vasárnapi melléklet) 1992. január, 5. old. „Elménk tartalmának s hajlamainak megvizsgáztatására egyre gyakrabban használ a lélektan afféle beugratós kérdéseket is. Egyik vidéki egyetemünk első éves hallgatóinak kérdőívén ezek sorában ez is ott volt: milyen nyelven beszélnek a székelyek? Vannak kérdések, melyekre - ha testi vagy közösségi állapotunk jól működik - agyunknak gépiesen kell kidobnia a választ. A fenti kérdésre a válaszok 23%-a ingadozó volt. De akadt, amely a székelyt külön nyelvnek, sőt olyan, amely románnak vélte. Hogy azoknak a diákagyaknak az állaga valami vetületben szellemi életünknek is mai tükre: ma már hangos panaszban is kifejeződik. Nyilván ki fog fejeződni az is, hogy szellemi életünk, így nyelvünk és közösségünk sok újkori kérdésének homályban tartásával voltaképpen annak ártott, amit renyhesége mentségéül hangoztatott, a körülöttünk élő népekkel való barátságunknak.” 205
