Duray Miklós: Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás a Kárpát-medencében 1963-2015 II. kötet - RETÖRKI könyvek 14/2. (Lakitelek, 2016)
Valóság
1 kapcsolatban, és ennek okán maradt el a Charta állásfoglalása a bős-nagymarosi vízlépcső ügyében is, még ha a Duna-körnek ígéretet is tettek erre. A kommunista párton belül is kialakult egy sajátos szlovák-cseh viszony. Egyrészt a párt szerkezete nem követte az államszerkezet szövetségi átalakulását, és ezt a szlovák kommunista tisztségviselők egy része sérelmezte is. Hiába volt Szlovákiának „saját” kommunista pártja, ez része volt a csehszlovákiainak, azt pedig a csehek uralták - Csehország kommunista pártja nem jött létre. A csehek azonban rossz szemmel nézték, hogy 1968- ban és utána megnőtt a szlovákok jelenléte a prágai pártközpontban. Szlovák volt a főtitkár, ráadásul az ideológiai titkár ukrán. Más ok is szolgálta a párton belüli feszültség kialakulását. A cseheknek kezdett elegük lenni a szövetségi állam megalakulása óta érvényesülő állami költségvetési politikából. Ugyanis 1969 óta a Szlovákia és Csehország közötti gazdasági különbség mérséklésére a költségvetés visszaosztási részéből Szlovákia egy lakosra számítva 30%-kal többet kapott, mint Csehország. Az emiatt kialakult feszültségre abból derült fény, hogy a párt XVII. kongresszusán, 1986-ban a szlovákiai pártfőtitkár felszólalásában - nyilván a csehek megnyugtatására - bejelentette, hogy sikerült kiegyenlíteni a Csehország és Szlovákia közötti gazdasági különbséget. A csehek saját szempontjukból egyértelműen hátrányosnak érezték az ország államszövetségi rendszerét, a szlovákok pedig elégtelennek tartották a szövetségi rendszeren belüli hatalmi eloszlást, pl. a minisztériumokét. Túlzottnak tartották a szakterületek szövetségi felügyeletét, főleg a gazdasági tárcákét. A szlovák politikusok nagy része 1990 tavasza óta egyértelműen óhajtotta Szlovákia önállósulását, azok is, akik ezt nem merték kimondani - erről szóltak az államjogi viták a „Csehszlovák Nemzetgyűlésben”. És Szlová- kia-szerte folytak a tüntetések Szlovákia önállóságát követelve. Sokan nem tudták és nem tudják ma sem, hogy mi történt akkor a térségnek ebben a részében. Például Magyarország külügyminisztériuma sem tudta, hogy mi történik Csehszlovákiában, mert akkori prágai nagykövete Csehszlovákia-párti volt, és az ő jelentései szerint tájékozódott, noha számtalan más forrás is a rendelkezésére állt. Mi, magyarok több nagy esélyt szalasztottunk el a szlovákokkal kapcsolatban, a legutolsót 1991-1992-ben azzal, hogy nem álltunk ki a függetlenséget óhajtó szlovákok mellett, és bedőltünk a spekulatív politikai propagandának. Korábban is volt esélyünk a szlovák-magyar kiegyezésre. A magyarok Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás... II. 146