Duray Miklós: Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás a Kárpát-medencében 1963-2015 II. kötet - RETÖRKI könyvek 14/2. (Lakitelek, 2016)
Valóság
Valóság - „Húszéves vagyok...” - énekelhetné Szlovákia is A szlovákok többsége 1938. október 6-án megünnepelte Szlovákia autonómiáját, majd 1939-ben ünnepelte az (első) önálló szlovák államot. A szlovákok 1968-ban is ünnepelték a cseh-szlovák föderáció (államszövetség) létrejöttét - minthogy az lazította az addigi, egységes csehszlovák államon belüli kötelékeket. Vannak egyéb, Csehszlovákiával kapcsolatos szlovák tapasztalatok is, pl. azon szlovákok perbe fogása, 1928-ban, akik követelték a korábbi (chicagói és pittsburghi) megállapodás szerint a szlovák terület autonómiáját. A sztálinista időszakban pedig pont azokat a szlovák politikusokat vetették börtönbe vagy ítélték halálra, akik Csehszlovákián belül a két országrész viszonyát kívánták egyenrangúvá tenni. De az 1960-as évek pártállamának gyarló és alkalmatlan cseh vezetése is oly mértékig becsmérelte a szlovákokat, hogy le kellett őket váltani. Ezt azonban csak az önérzetükben megsértett szlovákokkal lehetett - ez indította el a Prágai Tavaszt 1968. január elején. Az 1980-as évek közepén jutottam arra a meggyőződésre, hogy ha megszűnik a Szovjetunió ellenőrzési fennhatósága a térségben, Csehszlovákiát senki sem tarthatja életben. Az 1970-es évek végétől folyamatosan érzékelhető volt a szlovák elégedetlenség, mert nem tartották kielégítőnek az államszövetségi rendszert - becsapva érezték magukat a szlovákok. Ezt akkor semmilyen közvélemény-kutatás nem mérte, de ahol én megfordultam, mindenütt ezzel a véleménnyel találkoztam. Ennek az állapotnak a sajátossága az 1980-as évek második felében azáltal vált érzékelhetővé, hogy a csehszlovák államrendőrség szlovákiai része már nemzeti alapon igyekezett meggyőzni a szlovák másként gondolkodókat, hogy ne üljenek le tárgyalni a magyar hasonszőrűekkel, hiszen azok magyarok, ők pedig szlovákok. Nem erőszakot használtak, hanem a nemzeti érzelmekre hivatkozva és rájukjátszva igyekeztek őket más belátásra bírni. A szlovák rendőrség pedig fedezte vagy elfedte az akkori magyarellenes terrortámadásokat Pozsonyban, és a többi Szlovákia-szerte megjelenő magyarellenességet (lásd a Kettős elnyomásban c. könyv erre vonatkozó dokumentumait). Más vonatkozásban is sajátos helyzet alakult ki. Noha a Charta ’77 polgárjogi mozgalmon belül az a felfogás uralkodott, hogy az emberi jogok egyetemesek, a magyarokat érő szlovákiai jogsérelmekkel kapcsolatban mégsem óhajtottak másként nyilatkozni, csak a szlovák másként gondolkodók jóváhagyásával. Ez kb. azt jelentette, hogy a csehek számára a szlovákiai történések Szlovákia belügyei, nem csehszlovákiai ügyek. Emiatt nem jött létre pl. a Charta keretében állásfoglalás a felvidéki magyarok helyzetével 145