Duray Miklós: Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás a Kárpát-medencében 1963-2015 II. kötet - RETÖRKI könyvek 14/2. (Lakitelek, 2016)
Valóság
Valóság - „Húszéves vagyok...” - énekelhetné Szlovákia is együtt élő három és fél millió német, valamint néhány százezer osztrák kötődésű cseh és morva szatócs, kereskedő, iparos, gazdálkodó, városi vagy falusi polgár soha sem vetemedett volna arra, hogy elhagyja ferencjóska birodalmát. Ha 1918-ban népszavazást írtak volna ki arról, mi legyen a Monarchia sorsa, a „Cseh Királyság” és a „Morva Orgrófság”, valamint „Alsó- és Felső-Szilézia” lakosainak döntő többsége arra szavazott volna, hogy a Monarchia maradjon meg - „ide a rozsdás tűt!”. Nem is volt népszavazás. Mert ha lett volna, nem csupán a Masaryk-Benes-féle (és Stefánik-féle) közös mű nem jött volna létre, de a lengyelek, az illír eszme által fűtött horvátok és az ortodox, valamint mohamedán délszláv területek kivételével, feltételezhetően egyben maradt volna a birodalom. Az erdélyi románoknak, főleg a görög katolikusoknak eszébe sem jutott volna az elszakadás. Ebben az esetben azonban értelmét vesztette volna az első világháború, hiszen a Versailles-i békerendszer sem jöhetett volna létre, legalábbis az ismert formájában nem teljesedhetett volna ki. Ez a feltételezés nem történelmietlen, hiszen két tapasztalaton is alapul. Volt egy népszavazás Sopron térségében 1921 decemberében, és ott az antant hatalmak korábbi döntésével ellentétes eredmény született. A másik tapasztalat gyakorlati: a történelmi jelentőségű változások a legritkább esetben következtek be össznépi óhaj szerint. Ez alól egyetlen és fényes kivételt jelent a magyar reformkor, annak bizonyíthatóan volt köznépi támogatottsága, csakhogy ennek nem a területiség állt a középpontban, hanem a történelmi államjogi viszonyok helyreállítása. A cseh értelmiség és középréteg egy részének érzelmi világában ugyan folyamatosan jelen volt a cseh függetlenség visszaszerzésének óhaja, melyet 1620-ban veszítettek el - most már tudjuk, pont háromszáz évre. Ez azonban nem volt elégséges a birodalomból való kiszakadáshoz, sőt egyben fékező erőt is jelentett, mert még akkor is Ausztriában látták a német birodalmi törekvésekkel szembeni biztosítékot. Palacky óta ez rögződött a cseh tudatban. Ezzel szemben az Ifjú Csehek mozgalmának politikusai az 1871 és 1879 (a trialista kezdeményezés kudarca és a bécsi szerződés) közötti időben teljesen elvesztették abba vetett hitüket, hogy a cseheket Ausztria képes megvédeni a németek birodalmi terjeszkedésével szemben. Ezzel az érzelmi háttérrel és ezzel a felismeréssel felvértezve fejtették ki tevékenységüket, de e mögött nem állt össznépi akarat. A cseh társadalom ugyanúgy akarta az osztrák fennhatóságot, mint a függetlenséget. A háború kitörése változtatta meg a helyzetet, mert egyértelművé tette a szembenálló hatalmi 143
