Duray Miklós: Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás a Kárpát-medencében 1963-2015 II. kötet - RETÖRKI könyvek 14/2. (Lakitelek, 2016)
Valóság
_ I H Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás... II. Ezt követőleg a Felvidéken 1945-től sem az érdekképviselet megteremtésére, sem újrateremtésére, sem egyéb más jogvédelmi tevékenységre nem volt lehetőség. Volt ugyan egy jogvédelmi kísérlet, egy „földalatti” csoporthoz fűződő, melynek tagjai a Csehszlovákiai Magyar Népi Demokratikus Szövetség néven jogvédelmi tevékenységet fejtettek ki, és Mindszenty József esztergomi hercegprímáshoz folyamodtak Csehszlovákia magyarjainak védelméért. A mozgalom ismert tagja volt: Arany A. László, Csillik István, Koller Gyula, Lipcsey Gyula, Mészáros Gyula, Paksi László, Csáji János, Restály Mihály, Krausz Zoltán, Orémus András, Tömösközy Ferenc. Tevékenységük okán a Mindszenty-perrel párhuzamosan Csehszlovákiában bíróság elé állították őket, és többüket börtönbüntetésre ítélték. A felvidéki magyarok hathatós érdekvédelem nélküli jogfosztottsága 1949-ig, formálisan 1948 végéig, majd némileg enyhülve - az 1968 októberében elfogadott ún. nemzetiségi alkotmánytörvény ellenére,egészen 1990-ig - a kommunista diktatúra alatt végig, negyvenöt éven át egyfolytában tartott. * * * A második világháborút követő üldöztetések során, jogvédelem és érdekvédelem híján a felvidéki magyarok jelentős része személyes önvédelemből azt akarta bebizonyítani - és erre az akkori jogszabályok is biztatták -, hogy valójában nem is magyar, hanem szlovák, hogy ne veszítse el munkáját, nyugdíját, földtulajdonát és egyéb ingatlanját vagy akár a létét. Később „kommunistáink” (a csehszlovák kommunista párt magyar tagjai) a csehszlovák pártitkárok előszobáiban kilincseltek nyelvüket lógatva, mezőgazdászaink pedig tonnaszámra hordták az ételt és sok hektoliter italt a csehszlovák pártkorifeusoknak, hogy hagyják őket, hagyjanak bennünket élni. Ezeket a magyarokat az akkori politikai hatalom teljes behódolásra és szolgaságra kényszerítette. Akik pedig más eszközökkel és szélesebb körben képzelték el a közösség képviseletét, nem csupán saját vonzáskörükre gondolva, azokat - elsősorban 1968 után - kizárták a pártból, vagy ha nem voltak tagjai, a politikai bűnösök jegyzékébe kerültek - felírva, ezáltal leírva. Lélektanilag a legszörnyűbb helyzetbe azok a magyarok jutottak, akik ugyan egyetértettek a kommunista hatalmi-politikai rendszerrel szembeszegülő magyar jogvédőkkel, de érzéseiket és véleményüket nem mervén vállalni, saját érdekükben a megtagadásukra kényszerültek. Ettől a kényszertől az öngyűlölet és a helytállók iránti gyűlölet kettős malmába kerültek ezek a szerencsétlenek, és a rendszerváltozás után sem jutottak ki belőle. 124
