Duray Miklós: Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás a Kárpát-medencében 1963-2015 II. kötet - RETÖRKI könyvek 14/2. (Lakitelek, 2016)
Valóság
Valóság - A Felvidéken, mintha a fák fújnák a szelet Mindez megosztotta a felvidéki magyar társadalmat, a politikai egységesülés ezért is fontos volt. A történelmi magyar államtól való elszakítás után tizenhét évnek kellett eltelnie, hogy észbe kapva, 1936-ban egységbe lehessen szervezni a felvidéki magyar politikai érdekképviseletet az Országos Keresztényszocialista Párt és a Magyar Nemzeti Párt egyesítésével. A második világháború közeledése és az ezzel összefüggő események miatt ennek a nagy tettnek azonban csak erkölcsi súlyát és magatartásbéli következményeit lehet értékelni. Közösségi magyar érdeket 1936 és 1938 között Csehszlovákiában már nem lehetett érvényesíteni, legfeljebb Szlovákia autonóm státusának (1938. október 6.) elnyerésével párhuzamosan meg lehetett volna fogalmazni a magyar autonómiaigényt, pusztán szellemi tornaként. A felvidéki, avagy szlovenszkói magyar autonómia-elképzelést 1938- ban valóban a valóságtól elrugaszkodott ötletnek kellett (volna) tekinteni, hiszen azon az őszön más volt az európai politika homlokterében. Látszólag a versailles-i békerendszer felülvizsgálása, valójában a modern hatalmi politika lényegének akkori kiteljesedése: a sztálini és a hitleri totalitarizmus. Ezért tekinthető Esterházy János 1938. november 10-én, a város Magyarországhoz való visszacsatolásakor mondott kassai beszéde példabeszédnek - de nemcsak annak, hanem a jövőbe mutató üzenetnek is, melyet még a XXI. század politikusai is megszívlelhetnek. Visszaidézve saját keresztényszocialista múltját, a magyarok és a szlovákok történelmi egymásrautaltságáról és az egyenrangú kapcsolatról szólt ez a beszéd, mintha nem is a világ felfordulásának előestéjén, hanem a béketeremtés reggelén hangzott volna el. Később, 1945-ig a háború, a fasizmus és a nácizmus viharában elsősorban erkölcsileg kellett helytállni. A Szlovákiában maradt magyarok helytállása is Esterházy János nevéhez kötődik. Esterházy volt a pozsonyi szlovák nácik által lepfújozott egyetlen szlovákiai parlamenti képviselő, mert nem szavazta meg a zsidók kilónkénti eladásáról szóló törvényt. De igazságtalanok lennénk, ha elfelejtkeznénk munkatársairól, a nemzetüket szerető magyar közemberekről, akiknek nagy részét a keleti végekről 1944-45 telén a „málenkij robot” örve alatt, mondvacsinált háborús bűnösként kényszermunkára hurcoltak a Szovjetunióba. A második világháború végén a felvidéki magyarok közül a Szovjetunióhoz elcsatolt területen élőkkel együtt összesen mintegy ötvenezer férfit hurcoltak el, és bizony ezeknek jelentős hányada odaveszett. * * * 123
