Duray Miklós: Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás a Kárpát-medencében 1963-2015 II. kötet - RETÖRKI könyvek 14/2. (Lakitelek, 2016)
Áttekintés
sajátos terepfutó, önmagával versenyez. De az is biztos, hogy az MKP kollektiven elkövetett bűneit sem lehet egyszerű eszközökkel jóvátenni. Tudatosítani kell, hogy nem a párttagok, a rokonszenvezők, a választók követik el a hibákat, tévedéseket, ne adj’ isten, politikai bűnöket, hanem a választott testületek és a választott tisztségviselők. A hibák azokat is terhelik, akik ugyan a rossz döntések ellen szavaztak, de nem szólaltak fel ellenük, noha nem értettek velük egyet, vagy felszólaltak, de nem mondtak le választott tisztségükről a rossz döntés után. A felelősség közös a választott testületek esetében. Tudjuk, hogy mi volt a felvidéki magyar politika legnagyobb vétsége. A pártegyesítés, vagyis 1998 után legnagyobb teret azok nyertek a közéletünkben, akik személyes hasznot akartak húzni a mintegy háromszázezer választópolgár támogatottsága révén. Ezek megszemélyesítője lett Bugár Béla. A „szlovákiai”, avagy „felvidéki” magyarok jövőjére vonatkozólag tehát olyan elképzeléseket kell megfogalmazni, amelyek nem a nyerészkedőket, hanem a közösség nyereségét erősítik. Mit kell, mit lehet tennünk ennek érdekében? Mivel a felvidéki magyarok országos ügyeket vagy kormányzati ügyeket pillanatnyilag nem intézhetnek, ezért van elég idő az egyetlen magyar párt, az MKP szervezeti állapotának rendbetételére és a párt hitelességének visszanyerésére. Ez nem pártfeladat, hanem közösségi feladat. Abból a szerencsés helyzetből kell kiindulni, hogy 2009-ben a pártütők távozása miatt a párt nem fogyatkozott meg, hanem valamelyest megtisztult. Azoktól szabadult meg, akik miatt csaknem tíz éven keresztül nem tudta teljesíteni a közösségtől rábízott feladatokat. Ez nem jelenti azt, hogy mindenki az ördög cimborája, aki egyéni sorsának sikerét összeköti a közösségi szolgálattal és a közéletben a saját életpályáját is építi, de ez csak járulékos és nem elsődleges tevékenységként, illetve érdekként fogadható el. Az MKP Alapszabályában, szerkezeti, szervezeti és szervezési felépítésében minden ki volt és ki van dolgozva, ami egy modern regionális párt működéséhez szükséges. Csak működtetni kell. Bugár és Csáky idején azonban sok minden nem működött, mert akadályozta volna a párt kézi vezérlését. Szabadulni kell tehát attól a rögeszmétől, hogy egyetlenegy megmondó embere van a pártnak, és attól a tévhittől is el kell szakadni, hogy az MKP országos párt. De butaság lenne követni azt a nyomvonalat is, hogy a magyarok Szlovákiában ugyanúgy felelnek az állam és az ország állapotáért, mint a szlovákok, mert ez az emésztőgödörben végződő zsákutca. Csapatmunkára és a választott tisztségviselők egymás iránti bizalmára van szükség. A bizalom Áttekintés - A felvidéki magyar politika a rendszerváltozás ingoványán 113
