Duray Miklós: Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás a Kárpát-medencében 1963-2015 II. kötet - RETÖRKI könyvek 14/2. (Lakitelek, 2016)

Áttekintés

ebben az esetben BIZALOM, mert csak így van értelme. A párt elnökének lehetnek bizalmasai, akikkel eszmét cserél, de csak a választott testület lehet a BIZALOM letéteményese. Három részre kell választani a párt irányítását: politikaira, szakmaira és szervezetire. Emellett kell hangsúlyt fektetni a kistérségeken belüli politikai együttműködésre, mert ez hangolhatja össze úgy a munkát, hogy annak meglegyen a politikai és a gazdasági haszna is.

A párt elnöke ezért törődjön a párt politikájával, és ne akarjon megoldani egyéb ügyeket, azonban az ő feladata a csapatmunka szervezése is, és az ugyancsak BIZALOM kérdése. A szakmai alelnökök és megbízottak pedig, egymással együttműködve, törődjenek a szakpolitikával. És legyen a pártnak egy olyan pártigazgatója, aki valóban ismeri az országos pártszerkezetet, és ismeri a felvidéki magyar közösség területi eloszlását. Hangsúlyozom: a pártigazgató nem az elnök bizalmasa, hanem cselekvő, szervező ember, aki bankhivatalnoki pontossággal dolgozik, egyszersmind elég ötletgazdag ahhoz, hogy szükség esetén rögtönözni is tudjon, és legyen megértő a lelkesedésből dolgozókkal - hibáikra és tévedéseikre nézvést is.

Ugyancsak fontosnak tartom, noha nem a napi politika szintjén, hogy az MKP végre valljon színt az autonómia kérdésében. Ebből a szempontból nem mérvadó, hogy az MKP tagja-e vagy sem a Kárpát-medencei Autonómia Tanácsnak. És azt sem állítom, hogy a területi autonómia a mindent megoldó varázsige, de fejlődés csak ott lehetséges, ahol az önkormányzatiság hatékonyan működik. A települési önkormányzat nem nyit elégséges teret a fejlődésre. De azt is a valóságnak megfelelően kell látnunk, hogy ha a belső közigazgatási határok átalakításával kezdjük az autonómiakísérletet, nem jutunk előbbre, mert ebben fogunk ütközni a legkeményebb ellenállásba. Félő, hogy a jövőben a településeink önállóságának megőrzéséért, a központilag eldöntött összevonásukkal szemben kell majd küzdenünk, lehet, hogy a legkeményebb harcot kell majd folytatnunk.

Mindezek vetületében a Magyar Koalíció Pártjának olyan politikai párttá kellene válnia, hogy feledtesse a Bugár-korszakot, és felzárkózhasson a felvidéki magyaroknak az 1994-ben elfogadott társadalomszervezési eszméjéhez - az önrendelkezéshez, a Szlovákián belüli önrendelkezéshez.

Csakhogy az ide való visszatérés rövid úton nem lehetséges. Azt a sok kárt, melyet az elmúlt húsz évben saját körben lezajlott és idegen forrásokból eredő értékromboló támadás okozott, nem lehet máról holnapra pótolni és a romokat eltakarítani. A felvidéki magyar társadalom ziláltságát, a nemzeti azonosságát aláásó magyar és szlovák hatásokat, gazdasági függőségét.

Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás... II.

114