Duray Miklós: Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás a Kárpát-medencében 1963-2015 I. kötet - RETÖRKI könyvek 14/1. (Lakitelek, 2016)
Leltár - Ismét kutyaszorítóban
Leltár - Ismét kutyaszorítóban kommunista rendszert, sokkal hamarább kezdték demokratizálni a közéletet, és nagyobb tér nyílt a magánkezdeményezések előtt is. Ennek következtében kialakult az az érzése - és ez jogos érzés -, hogy a Szlovákiában élő magyarság társadalmi élete, szellemi és gazdasági fejlődése le van fékezve, és elmarad a magyarországiakétól. Ezek a negatív élmények fűzték Csehszlovákiához a szlovákiai magyarságot. Az itt élő magyarok - ha tehették volna - mégis Csehszlovákia fennmaradására szavaztak volna. Erezhető volt, hogy az elmúlt évtizedekben a közvetlen elnyomás már a szlovák politika részéről fenyegette a felvidéki magyarságot, és nem a csehszlovák politika irányából. Ezt konkrét tapasztalatok is bizonyították. A prágai politikai központ ugyanis megpróbált egy egyensúlyi rendszert fenntartani az országban. Igaz, hogy nem teremtette meg a szlovákiai magyarságot védő jogi rendszert, de amikor eldurvultak a magyarok elleni támadások, megfékezte azokat. Ez persze csakis államérdekből történt, mert a prágai politikusok tudták, hogy ha a magyarok durva elnyomása egyértelműen bizonyítható lesz, ez az ország rossz hírét fogja kelteni a világban, és ennek lehetnek akár gazdaságilag hátrányos következményei is. Ezt a mérsékelt védettséget próbálta oltalmazni a szlovákiai magyarság azzal, hogy noha gyűlölte, inkább Csehszlovákia híveként lépett fel, mintsem Szlovákia pártolójaként, hiszen látta, hogy Szlovákia önállósága esetére rengeteg bizonytalansággal, veszéllyel és durva magyarellenességgel kell számolnia. A szlovákiai magyarság Szlovákiával szemben tehát nem a Magyarországhoz való visszacsatolást választotta alternatívaként, hanem Csehszlovákia fennmaradását. Beivódott ugyanis a tudati mélyrétegekbe, hogy a visz- szacsatolásnak csekély, szinte semmi az esélye, másrészt az 1938-as visszacsatolás miatt 1945 után elszenvedett üldöztetés emléke visszariasztotta a magyarokat ennek még a gondolatától is. Az önrendelkezés paradoxona- Az állam kettéválására az 1992-es parlamenti választások után a győztes csehországi és a győztes szlovákiai politikai párt egyezsége alapján került sor. A lakosság nem döntött, nem dönthetett ebben az alapvető kérdésben - nem írtak ki népszavazást az ország felosztásáról. A közvélemény-kutatások szerint Szlovákia lakosságának többsége nem kívánta az ország szétesését. A Szlovákiában hatalomra jutott politikai elit a szuverenitás és a nemzetközi jogalanyiság fontosságának hangoztatása mellett a Szlovák 285
