Duray Miklós: Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás a Kárpát-medencében 1963-2015 I. kötet - RETÖRKI könyvek 14/1. (Lakitelek, 2016)
Leltár - Ismét kutyaszorítóban
Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás... I. Köztársaság létrejöttét a szlovákság nemzeti önrendelkezési jogának megvalósulásaként tüntette fel. Mi a véleményed az önrendelkezési jog érvényesítéséről ebben az összefüggésben, és hogyan viszonyult az Együttélés ehhez a kérdéshez?- Ez azért bonyolult kérdés, mert ha Szlovákia többségi lakossága, a szlovákság szemszögéből ítéljük meg, akkor legkevesebb három szempont alapján kell értékelnünk. Ha a közvélemény-kutatások valóban hitelesek, akkor Szlovákia lakosságának, pontosabban a szlovák nemzetiségűek nagyobb része a szövetségi állam megmaradására szavazott volna. Tehát nem óhajtotta Csehszlovákia megszűnését. A szlovákság azonban nemzetként lelkileg felkészült az állami önállóságra. E két állítás között látszólag ellentmondás van, melyet az old fel, hogy azoknak a szlovákoknak a zöme, akik Csehszlovákia megmaradására szavaztak volna, elsősorban az államfordulattal összefüggő változásoktól félt. Ezzel szemben áll az a valóság, hogy végül is nem népszavazás döntött Csehszlovákia megszűnéséről, és ezt mindenki, vita nélkül elfogadta. A létrejött, kész helyzet elfogadásában jelentkező különbségek a jellemzők. Noha a cseh országrészben mélyebb volt az érzelmi kötődés Csehszlovákiához, mégis nagyobb megelégedéssel fogadták Csehország önállóvá válását. Szlovákiában, noha a szétválás gondolata ott született, borúsabb volt az önállóságból fakadó öröm. Ez a különbség nyilván abból adódik, hogy Csehországban nagyobb volt a jövő biztonságának érzete, mint Szlovákiában. Később beigazolódott, hogy ez nem is volt alaptalan. Az Együttélés egyértelműen viszonyult Csehszlovákia felbomlási folyamatához. Mi azon a véleményen voltunk, hogy tiszteletben kell tartani a szlovákság önállóságvágyát, de nem szükségszerű, hogy ez Csehszlovákia megszűnéséhez vezessen. Az volt a véleményünk, hogy a belső önrendelkezés mértékét kell növelni az egyes területek nagyobb önállósága érdekében. Elképzelésünk az volt, hogy ez ne csak Csehországra és Szlovákiára vonatkozzék, hanem Morvaországra és Sziléziára (tehát a történelmi területekre) is, és nyíljon lehetőség az autonóm régiók (kantonok) kialakítására is. Tehát megnyíljon a tér a regionalizmus érvényesülése előtt. Mi tényként fogadtuk el a szlovák nemzet önállósulási törekvéseit, mert bár erőszakos és antidemokratikus jelenségek kísérték, mégis demokratikus folyamatnak tartottuk. Az önállóságra, az autonómiára való törekvés ugyanis a demokrácia megnyilvánulása. 286
