Duray Miklós: Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás a Kárpát-medencében 1963-2015 I. kötet - RETÖRKI könyvek 14/1. (Lakitelek, 2016)
Leltár - Forradalom vagy hatalomátvétel?
Leltár - Forradalom vagy hatalomátvétel? országos szervezettsége jóvoltából a „12-es koalíció” Csehszlovákia összes választókerületében indított jelölteket, és mindenütt kapott szavazatokat. Csehországban az észak-morva - a lengyelek lakta - választókerületben szavaztak a legtöbben az Együttélés jelöltjeire, Szlovákiában pedig elsősorban a magyarok lakta járásokban. Nem volt azonban egyetlen olyan szlovákiai járás sem, ahol ne szavaztak volna e koalíció listájára - és ez éppen az Együttélés szelleme miatt volt így. A szórvány szavazatokat hozó járásokban a legtöbb szavazatot az ukránok és a rutének által lakott területen kapta az Együttélés. A német kisebbség körében azonban nem tudta megvetni lábát a mozgalom, noha a magyar, lengyel, rutén, illetve ukrán képviselőjelölteken kívül német jelöltet is indított. Szlovákia területén összesen tizenhat párt, mozgalom, választási koalíció és tömb indult a parlamenti választásokon. Az Együttélés koalíciója két járásban abszolút többséget szerzett (Dunaszerdahely 68,39%, Komárom 64,68%), hat járásban relatív többséget (Rimaszombat 35,08%, Galánta 34,24%, Érsekújvár 34,13%, Tőketerebes 29,4%, Léva 26,3%, Nagykürtös 24,86%). Két járásban a második helyen (Rozsnyó 20,15%, Losonc 16,7%), egy járásban a harmadik helyen végzett (Kassa-vidék 14,63%), további két járásban a hatodik helyen (Pozsony-vidék 5,22%, Nyitra 4,79%), Pozsonyban és Kassán pedig a hetedik helyen (2,27%, illetve 3,67%). Az Együttélés koalíciója a magyar szavazóknak köszönheti választási eredményét. Ezzel függ össze, hogy miért tartották sokan meglepetésnek a 12-es listán induló koalíció eredményét. Egyrészt azzal számoltak, hogy a magyar szavazókat megfelelően megosztották a Nyilvánosság az Erőszak Ellen és a Szlovák Kereszténydemokrata Mozgalom szavazótábora között. Másrészt nem számoltak azzal, hogy a több mint negyvenéves elnyomás után a nemzeti kisebbségek, de főleg a magyarság politikai élete ismét felelevenedik. Az életre kelés meglepő voltát hangsúlyozza az is, hogy a második világháború végétől a nemzeti kisebbségeknek tilos volt önálló politikai szervezetet működtetniük, sőt állampolgári jogaik megvonása okán 1946- ban nem járulhattak az urnákhoz sem. Számukra 1936-ban voltak az utolsó szabad választások. A németek - úgy látszik - nem tudták még kiheverni az elmúlt negyvenöt év megpróbáltatásait, de a magyarok politikai regenerálódása megkezdődött. A nemzeti kisebbségek választási aktivitásának eredményét a képviselő-testületek nemzetiségi összetétele tükrözi. A Szlovák Nemzeti Tanács 150 képviselőjéből 23 magyar (13 Együttélés-Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom, 3 kommunista, 6 Nyilvánosság 231
