Duray Miklós: Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás a Kárpát-medencében 1963-2015 I. kötet - RETÖRKI könyvek 14/1. (Lakitelek, 2016)
Leltár - Elő történelem: a mikrofonnál és a kamera előtt Duray Miklós
Leltár - Élő történelem...- Hogyan látta és hogyan látja utólag az akkori Csemadokon belüli erőviszonyokat, mármint a reformerők és az ortodox kommunisták arányát?- Szám szerint ezt nem tudom megítélni, valószínűleg a levéltári anyagokból le lehetne szűrni. Ám a különböző viaskodásokból megítélve azt lehet mondani, hogy körülbelül fele-fele arányban képviseltették magukat. Talán inkább azt lenne érdemes szemügyre venni, hogy például mennyire képviselte a Csemadok 1968-ban a demokrácia számunkra akkor ismert általános elveit, illetve hogyan tudta megjeleníteni a magyarság igényeit. Az az érdekes, hogy a magyarság igényeit illetően viszonylag nagy egység alakult ki, csupán egy-két őskommunista tekintette ezeket valamelyest túlzásnak, de bennük sem a magyarellenesség működött, hanem inkább valamilyen idióta internacionalizmus, illetve a „párt megold mindent” berögződése. A túlnyomó többség azonban a Csemadok által lefektetett márciusi téziseket teljes egészében elfogadta, sőt létrejött a szervezetben Mácza Mihály közreműködésével és Pathó Károly vezetésével egy munkacsoport is, amelyet azzal bíztak meg, hogy készítsen egy olyan közigazgatási területi felosztási tervet, amely lefedné az egész magyarlakta vidéket. Ez volt tulajdonképpen az első kísérlet magyar vonalon 1945-48 után, sőt 1920 óta, amely megkísérelte a magyar igények közigazgatási megjelenítését. Ez rendkívül fontos kezdeményezés volt, érdemes lenne vele foglalkozni, nemcsak történész szemmel, hanem aktuálpolitikai szempontból is, hiszen tulajdonképpen még az új évezredben sem jutottunk ennél messzebbre. Ami viszont az általános demokrácia elveit illeti, abban bizony a Csemadok eléggé elmaradt az akkori eseményektől. Persze én ezen nem csodálkozom, hiszen a szervezet tisztségviselői általában nem a felvidéki magyarság szellemi és társadalmi elitjéből kerültek ki. Ugyanis még egy helyi szervezet elnökét is csak akkor lehetett megválasztani, hogy ha azt előtte a pártbizottsággal megtárgyalták. Ennek következtében mondhatnám úgy is, hogy a Csemadok majdnem minden választott tisztségviselője csak a párt jóváhagyásával válhatott azzá, ennek következtében kontraszelekció érvényesült. Néhány kivételtől eltekintve ezek az emberek nem voltak igazán képesek demokratikus keretek között gondolkodni, a többségükből hiányzott a fogékonyság erre. Nem a megfélemlítésből adódott a gond, hanem egyszerűen alkalmatlannak bizonyultak a demokrácia elveinek megértésére és alkalmazására.- Mennyire bizonyultak reális jogköveteléseknek a Csemadok márciusi téziseiben foglaltak? 193
