Duray Miklós: Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás a Kárpát-medencében 1963-2015 I. kötet - RETÖRKI könyvek 14/1. (Lakitelek, 2016)
Leltár - Kutyaszorító
Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás... de ócska kommunisták voltak). Szándékunk mentes volt minden ilyen tendenciától, mert elsősorban arra törekedtünk, hogy határozott, ütőképes elnöksége legyen a CSEMADOK KB-nak, mivel rengeteg társadalmi és politikai kérdésben kellett szerepet vállalnia és döntésre jutnia. Az új elnökség zöme összhangban volt a pártonkívüliek javaslatával, és hogy valóban nem a párttagok ellen irányult csoportosulásunk, azt világosan mutatja, hogy az elnökségi tagok zöme párttag volt. Tehát nekünk nem a párttagság ellen volt kifogásunk, hanem a párt szokásos machinációival szemben léptünk fel. Ezért tartottuk szükségesnek összehívni a pártonkívülieket. Az addigi tapasztalatok alapján nem hittük, hogy kialakulhat igazi haladás a régi módon működő szervezetben. Főleg azért nem, mert a központi bizottságot még 1966-ban választották, és emiatt már eleve kevés tagja volt, aki híve lehetett az álláspontok nyílt összeütköztetésének. Rövidesen be is igazolódott a fel- tételezésünk, midőn sorra került az elnökség megválasztása. Minden tagnak teljes többséget kellett szereznie. Az én személyem körül kialakult bonyodalom bizonyította a legjobban, hogy mennyire félt a régi központi bizottság a szokatlantól. Végül csak az ötödik fordulóban értem el azt a szavazati arányt, mellyel az új elnökség tagja lehettem. Az új elnökségből csaknem teljesen kiszorult a központi bizottság balszárnya, és tagjai ezt nehezen viselték el. Igyekeztek ránkbizonyítani, hogy pártellenes összeesküvést szervezünk, érdekcsoportot alakítunk, és a tapasztalt idősebbek ellen fellépő hebehurgya ifjúság csak azért jelent meg, hogy a jobboldal kezére játssza a vezetést. Tény az, hogy segíteni akartuk a CSEMADOK megújhodását, és ezért hívattuk meg magunkat a KB ülésre. A vádak elhárítása végett felszólaltam a vitában, és próbáltam megmagyarázni a szándékot, mely a kisebbségi magyarság társadalmi életének megújítására irányult, és visszautasítottam a rosszhiszemű gyanúsításokat. Felszólalásom további részében a CSEMADOK közművelődési feladatairól beszéltem. Arról, hogy megváltozik a CSEMADOK küldetése. A tevékenység súlypontjába a művelődési program teljesítése kerül, mivel a társadalmi érdekvédelem az alakuló nemzetiségi intézményekre hárul majd. Sajnos ez csupán idealista ábránd maradt, mert másfél év múlva a CSEMADOK elvesztette társadalmi funkcióját, és nem emelkedett a kulturális munka színvonala sem. De hogy így lesz, ezt akkor még nem tudhattuk. Tagja lettem, de csak igen keservesen, az új elnökségnek, mely irányítani igyekezett a nemzetiségi kérdés széles frontján folyó munkát, a népműveléstől kezdve az alkotmányjogi tárgyalásokig. A legtöbb figyelmet az akkor 128
