Duray Miklós: Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás a Kárpát-medencében 1963-2015 I. kötet - RETÖRKI könyvek 14/1. (Lakitelek, 2016)

Leltár - Kutyaszorító

Leltár - Kutyaszorító

mikrotörténetébe. Ezt bírálta később, 1968 után oly indulatosan ismét pozícióba kerülvén az opportunista baloldal. Én kettős szerepben jelentem meg itt. Tagja voltam a CSEMADOK KB-nak és az ifjúsági küldöttségnek is.

Az ülés megnyitóját szombat délutánra hirdették, de mindjárt ekkor olyan ideges hangulat támadt, amilyenre senki sem számított. A KB Elnökségének párttagjai összehívták a KB pártcsoportját előzetes ülésre. Az addigi gyakorlat értelmében itt kellett megegyezni a párttagok közös álláspontjában, és így kellett érvényre juttatni a párt vezető szerepét. Ez a hagyomány szerint azt jelentette, hogy a párttagoknak magukévá kellett tenni a felülről jött pártutasítást, és saját nézetükként kellett képviselni. 1968. május végén, június elején már annyira benne voltunk a demokratizálásban, hogy a pártcsoport ülését minősíthetetlen provokációnak tartottuk. Ezért elhatároztuk, hogy összehívjuk a pártonkívülieket egy külön gyűlésre. így egyszeri alkalomra megalakítottuk a nem kommunisták csoportját. Ekkor derült ki szemmel láthatóan, hogy milyen kevés a pártonkívüli a KB-ban. Ezzel tulajdonképpen két részre szakadt a központi bizottság. A pártonkívüliek csoportját én vezettem. Látnom kellett, hogy politikailag mennyire felkészületlenek az emberek. Hitetlenkedve és félelemmel néztek rám, amikor szervezni kezdtem a gyűlésünket.

Megbeszélésünk témája a legfőbb napirendi pont volt, a KB új elnökségének, elnökének és vezető titkárának megválasztása. Összeállítottuk jelölőlistánkat, és kihagytuk róla mindazokat, akik a régi elnökségben passzívak voltak, és akiket addigi tevékenységük alapján konformistának ítéltünk. A második ok alapján kihúztunk egy állami díjas írót; a Spanyolországba vezényelt (1936) kommunista nemzetközi brigádok egy volt tagját; egy származása miatt favorizált hölgyet (az apja tagja volt a CSKP KB-nak az első Csehszlovákiában); egy botcsinálta írót, aki szintén nem szellemi tevékenysége alapján került a CSEMADOK legfelső vezetésébe, hanem „haladó” múltja miatt, és az előbbi nőszemély apjáról írt könyvet. Kihagyni javasoltunk egy-két ingadozót is, akik részt vettek ugyan a pártonkívüliek ülésén, mivel nem voltak párttagok, de soha nem tudták eldönteni, hogy kit támogassanak, mivel álláspontjuk a sugalmazott taktika szerint ingadozott. Például szimpatizáltak a klubmozgalommal, de ellenezték az ifjúságnak az őt gúzsba kötő struktúra lazítására való törekvését. Tehát őket is kihagytuk.

Téves az a hit, hogy törekvésünk alapjában a párttagok ellen irányult volna. Ez inkább rágalomként hangzott el, és az is, hogy antiszemita szempontból válogattuk az új elnökséget (három zsidó származású volt közöttük,

127