Duray Miklós: Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás a Kárpát-medencében 1963-2015 I. kötet - RETÖRKI könyvek 14/1. (Lakitelek, 2016)
Leltár - Kutyaszorító
Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás... lehet kényszeríteni egy-egy tisztségnek és viselőjének megtartására, mert: ki tudja, hogy a következő nem lesz-e rosszabb, ezért támogassuk inkább a mostanit, s ne piszkítsunk a saját fészkünkbe. E miatt az álláspont miatt mélyült el a magyar kisebbség politikai kulturálatlansága. A változás lehetőségét a funkcionáriusok mielőbbi kicserélésében határoztam meg. Ezeket az összefüggéseket sokan ismerték, de eddig csak hallgathattak róluk. 1945 óta itt mondtuk ki őket első alkalommal nyilvánosan és magyarul. * * * A CSEMADOK már korábban, március 15-én nyilvánosságra hozta a nemzetiségi kérdés megoldását vázoló memorandumát, de akkor még nem adódott alkalom a kisebbségi élet belső demokratizálásának megkezdésére. Akkor még kevés híve volt a CSEMADOK-on belül annak a nézetnek, hogy a kisebbségi jogkövetelés és a belső demokratizálódás egyszerre kell, hogy történjék. Igaz, elhangzott egy önkritikaszámba menő megjegyzés, mely szerint a CSEMADOK két évvel ezelőtt, a klubmozgalom válságos idejében nem állt ki az ifjúság mellett, s tétlenül szemlélte a klubok újságjának betiltását. Megelégedve fogadtuk ezt az önkritikát, de sejtettük, hogy pusztán taktikázás, hiszen ekkor már nyilvánvalóvá vált, hogy rendezni kell a CSEMADOK és a klubmozgalom - mely egyre erősödött - hivatalos viszonyát. A CSEMADOK ekkor még nem tudta, de bizonyára sejtette, hogy mi a szervezeti önállóság mellett döntöttünk. A MISZ szervezése rövidesen ellenszenvet váltott ki a CSEMADOK középszerű funkcionáriusai között. Olyan vetélytársat láttak bennünk, akikkel nem tudják felvenni a versenyt. Pedig mi igyekeztünk elkerülni a MISZ és a CSEMADOK közötti átfedéseket, főleg azért, hogy ne akadályozzuk a CSEMADOK fő tevékenységét, a műkedvelői előadói mozgalmat. A CSEMADOK funkcionáriusai nem tudták elképzelni, hogy mi lesz akkor, ha az ifjúság is, és a CSEMADOK is külön-külön tánccsoportot alakít. A legszomorúbb ebben az volt, hogy a magyar kisebbségi kultúra szervezői csak tánccsoport szintjén voltak képesek elképzelni a kisebbség önkifejezését. Számukra a bokázás és a csapásolás volt az alfája és ómegája a kisebbség szellemi életének. A MISZ ellenben a tágabb körű művelődési tevékenységet, az egyéniség kibontakoztatását hirdette céljaként, megtartva a társadalmi érdekvédelem elsőségét. 1968 júniusában alakult ki a hivatalos kapcsolat a CSEMADOK és a már szervezetbe formálódó klubok között, ennek eseménye a „dunaszerda- helyi központi bizottsági ülés” néven került be a csehszlovákiai magyarság 126
