Duray Miklós: Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás a Kárpát-medencében 1963-2015 I. kötet - RETÖRKI könyvek 14/1. (Lakitelek, 2016)
Leltár - Kutyaszorító
Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás... I. döntöttem, hogy az első módozatot választom. És vitathatatlanul hozzásegített ehhez engem a klub is. A klubesti beszélgetések, melyek mindig nyílt viták voltak, még nem tanúskodtak érett, átgondolt elképzelésekről. Az sem derült ki egyelőre, hogy milyen irányt vesz a klub, még kevésbé, hogy másfél-két év elteltével mozgalommá válik. De a vitázók között fokozatosan feltűntek azok, akik később meghatározták a klub, majd a klubmozgalom irányát. A klubot hosszas viták tüzében József Attila Ifjúsági Klubnak - JAIK - neveztük el. Nem csupán és nem elsősorban azért, mert nagy költőnek tartottuk József Attilát, ugyanis az iskolában tanított, egyoldalúan bemutatott proletárköltő nem volt egyértelműen rokonszenves személyiség. A választás fő oka, hogy szinte lappangva, suttogva és természetesen a klub adta lehetőségek következtében döbbentünk rá sokan: József Attila igazi nagysága a következetesség volt. Az a következetesség, amellyel kommunista létére bírálta a kommunista párt hibáit, szinte predesztinálva magát arra, hogy később - az ötvenes évek elején - mártírrá váljék, ha önmaga nem vet véget életének s hal meg időnap előtt. Tehát ez a klub lett a legendás JAIK, melynek 1964 őszén én lettem az alelnöke, 1965-től 1968-ig az elnöke, és irányításában részt vettem 1970-ig. Társadalmi elköteleződésem természetes következménye lett, hogy alábbhagyott egyetemi tanulmányaim kezdeti lendülete. A klubban óhatatlanul belezökkentem a gyerekkorom óta mélyülő vágásba, és alkalom adódott az addig szerzett élmények és tapasztalatok ellenőrzésére és a valóságnál való beváltására. Zavaró mellékzöngéje ennek csupán az volt - miként ez minden belterjes társadalomban lenni szokott -, hogy engem is elért a karrierizmus vádja. Ezt csupán az 1969 utáni időszak, a „konszolidáció” oszlatta el, amikor megszűnt számomra a nyilvános politikai szereplés ösz- szes lehetősége. A JAIK kezdettől fogva küzdött önmaga törvényesítésének feladatával, és azt 1965-re sikerült úgy-ahogy megoldanunk. A klubalapítástól kezdve tárgyaltunk a CSEMADOK Központi Bizottságával patronálásunk ügyében, de a CSEMADOK is azt a nézetet képviselte, hogy az ifjúság tartozzon a hivatalos ifjúsági szervezethez. Ezt a nézetet a klubon belül is támogatta egy csoport, de a klubtagok zöme ellenezte, főleg azok, akik már funkcionáriusként is megtapasztalták a CSISZ1 lehetőségeit. így mindaddig engedély 1 Csehszlovák Ifjúsági Szövetség 114
