Duray Miklós: Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás a Kárpát-medencében 1963-2015 I. kötet - RETÖRKI könyvek 14/1. (Lakitelek, 2016)

Leltár - Kutyaszorító

Leltár - Kutyaszorító nélkül, tehát törvényen kívül működött a klub, amíg a mi kezdeményezé­sünkre nem alakították újra a CSEMADOK pozsonyi szervezetét. Ezt tartot­tuk a leghelyesebb megoldásnak. Nálam nyilván közrejátszottak a CSEMA- DOK-hoz fűződő gyermekkori és későbbi élmények is, mert 1962-63-ban tagja voltam a losonci helyi szervezet vezetőségének. De fel kellett ismer­nünk, hogy minden opportunizmusa ellenére a CSEMADOK az egyetlen ke­ret, amelyen belül a Szlovákiában élő magyarok nyilvánosan találkozhatnak. A pozsonyi helyi szervezet újraalapításával megnyertük az idősebb pozsonyi magyarok támogatását is, és ez csökkentette a klubnak a politikai színezetű támadásoktól való sebezhetőségét. A helyi szervezet vezetőségének idősebb tagjai ugyanis több ízben kényszerültek felelősséget vállalni értünk, de a klub programjának kialakításában teljesen szabad teret engedtek és mindenben a lehető legnagyobb segítséget nyújtották. Az újraalapítással egy időben én is tagja lettem a helyi szervezet vezetőségének, és ezzel hivatalos keretet is kapott a JAIK és a CSEMADOK kapcsolata. Ez a jogi rendezés tulajdonkép­pen csupán félig törvényes helyzetet eredményezett, mert a klub mindenben megtartotta függetlenségét. Miután megválasztottak a klub alelnökévé, majd elnökévé, fokozatosan az én kezemben összpontosult a klub és később a klubmozgalom irányítá­sa. Természetesen követtem el hibákat is. Én voltam az egyik hangadója a klub vezetőségében azoknak, akik felléptek a klubot „elit” csoporttá alakí­tani szándékozók ellen. Az volt a meggyőződésem, hogy a Pozsonyban élő magyar fiatalok széles rétegének kell találkozási lehetőséget biztosítani, nem csupán a főiskolások és egyetemisták - viszonylag szűk és kisszámú - cso­portjának. Az eszményünk az volt, hogy munkásfiatalok is járjanak a klubba, ezt azonban nem sikerült elérni. A hibánk és erőtlenségünk abban volt, hogy nem tudtuk fenntartani az elit és a tömegbázis kettősségét. A klub tömegmoz­galmi jellege mellett a szellemi tisztulást biztosító, gondolatébresztő társada­lompolitikai kört. A klubot kezdetben találkozási lehetőségnek tartottuk csupán, de később többünk számára nyilvánvaló lett, hogy társadalmi ellenzékké válunk. Ezt természetesen nem hirdettük meg, hanem a szórakozva tanulás langyos jel­szavát hangoztattuk. A társadalmi ellenzékiséget azonban nem ellenzéki el­mélet kidolgozásával és művelésével akartuk megvalósítani, hanem elsősor­ban a hivatalos szervezeti kereteken kívül álló, saját szervezeti felségterület megteremtésével. Tevékenységünket ezen, a saját területen a szembenállás jellemezte. Mivel szemben? A hivatalos társadalmi és politikai gyakorlattal 115

Next

/
Oldalképek
Tartalom