Duray Miklós: Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás a Kárpát-medencében 1963-2015 I. kötet - RETÖRKI könyvek 14/1. (Lakitelek, 2016)
Bíró Zoltán: Duray Miklós hosszú háborúja
Duray Miklós hosszú háborúja részéről a rendszerváltás értékbecslésének is, de az előző megállapítás arról is szól - a keserűség ellenére hogy a demokráciában legalább a túlélésre van esélye annak, aki nem véti el a lépést. Ebben a demokratikus lökdösődésben persze könnyen megbicsaklik a láb, könnyű egyensúlyt veszíteni, és nem biztos, hogy jobb, ha a láp nyel el, mint ha a szakadék alján töröm össze magam. * * * Az élettények mind arra utalnak, hogy Duray Miklós makacs ember. Ha geológusként a természet adta terepet járta kitartóan, politikusként egészen más fajta terepen kellett járnia. Márpedig ifjan vágott neki ennek a terepnek is, rögös utakat, veszélyes ösvényeket járva, de ezeken is kitartóan. E kötet írásai arról tanúskodnak, hogy talán öröklött és az idegeibe mélyen beivódott igazságérzet és a korán a magyar közösség iránti elkötelezettséggel párosult önvédelmi ösztön tette, hogy újabb és újabb kudarcok sem tántorították el a politikától. Sem a megfigyelés és letartóztatás, sem a börtön. Sem az a látszólag különös kiszolgáltatottsága az egyéni létnek is, hogy be a börtönbe vagy ki a börtönből, az mindig azon múlott, hogy éppen mi történik a birodalmi központban, hogy Moszkvában ki volt és ki lett a vezér. Valójában nincs is ebben semmi különös, hiszen a hódoltsági állapot egyenes következménye ez is, akár Szlovákiában, akár Magyarországon vagy másutt. Mégis, van azért különbség, nem is akármilyen. Aki a trianoni határokon túl magyarként éli át ugyanazokat a helyzeteket és politikai fordulatokat, annak mindent kétszeresen kellett és kell elszenvednie. Az adott esetben Szlovákia (korábban Csehszlovákia) állampolgáraként, egyszersmind „kisebbségi” magyarként, aki bár őshonos ott, ahol él, de az utódállam politikája szerint mégis idegesítően idegen. Aki ebben a helyzetben erőt és bátorságot mozgósít magából mások érdekében is, annak nemcsak a hódoltsági elnyomás ellen kell fellépnie úgy általában, hanem külön magyar jogokért és életlehetőségekért is. Valóban különösnek mondhatjuk - legalábbis ezt gyakran hiszékeny mivoltunkban gyakorta így éltük meg - a rendszerváltás következményeként kialakuló parlamentáris demokráciában, többpártrendszerben, jogállamiságban, vagyis a szabadság strukturális feltételeiben való csalódást és kiábrándulást. Kiváltképpen a nemzeti lét, a nemzeti identitástudat és önrendelkezés dolgában. Józan ésszel senki sem várhatott paradicsomi állapotokat a rendszerváltástól, 9
