Duray Miklós: Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás a Kárpát-medencében 1963-2015 I. kötet - RETÖRKI könyvek 14/1. (Lakitelek, 2016)
Bíró Zoltán: Duray Miklós hosszú háborúja
Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás... de a fentiek jegyében joggal várhatta a magyarság helyzetének javulását, legalább az önkormányzatiság erejéig a magyarlakta vagy többségében magyar lakta területeken. Ehelyett még anyanyelve és nemzeti jelképei használatában is korlátozzák, Szlovákiában magyar állampolgárságának fel-, illetve visszavételében is akadályozzák, büntetik. Csendes, fegyvertelen háború folyik tehát változatlanul szerte a Kárpát-medencében a magyarság megmaradásáért. Duray Miklós hosszú, immár láthatóan egész felnőtt életére kiterjesztett háborújának ez a magyarázata. A magyarként való megmaradásnak pedig legfontosabb feltétele a magyar iskolák léte, az anyanyelven folyó oktatás joga és lehetősége. Természetes hát, hogy ez a követelmény áll Duray közéleti küzdelmeinek a középpontjában. A magyar nyelvű, magyar tudatú népközösség jövőjének ez a záloga. Ám ehhez a háborúhoz hozzátartozik az is, hogy nem csupán a szlovák állami politika meg-megújuló nacionalizmusával, belátásának hiányával és jogtalanságaival kell megküzdeni, hanem saját véreinek, nemzettársainak a megalkuvásaival, sok esetben egyéni önérvényesítő taktikázásaival és gyakran az anyaországi nemzetpolitika vérszegénységével vagy önellentmondásaival is. Azzal különösen, hogy amit demokráciában a demokratikus működés elemi feltételének tekintünk, vagyis a többpártrendszer maga rákfenéje a magyarság önvédelmi szerveződésének. Kisebbségben ugyanis az elpártosodás, az érdekképviseleti elaprózódás és az egyéni ambíciók, karriervágyak kiélésének az eszközeként szolgálja azt a birtokon belüli hatalmi törekvést, amelynek célja a magyar kisebbség felszámolása. Megtették ezt korábban a kitelepítésekkel, a „reszlovakizációval”, stb., most teszik a demokrácia intézményrendszerének, a parlamentarizmusnak a segítségével, és ha kell, gazdasági és közigazgatási eszközökkel. Európa pedig hallgat, mással foglalatoskodnak hatalmi gépezetei, az Unió intézményeinek sincs ínyére a trianoni utódállamokkal civódni kisebbségeik helyzete miatt, miközben vidáman buzgólkodnak a nemzeti államok sorvasztásán és egy felettes állam létrehozásán Európában. A kép meglehetősen vigasztalan. Kevés az olyan személyiség szerte a Kárpát-medencében, aki olyan logikával, kitartással és elszántsággal képviselné a magyarság ügyét egy életen át, mint Duray Miklós. Nem is várhatjuk, hogy sokan legyenek, mert egyénenként túlságosan nagy áldozatot kell vállalni így. Talán azt várhatnánk inkább, hogy sokkal kevesebben legyenek a könnyen megalkuvók, az egyéni érvényesülést mindenek elé helyezők, a törtetők. És ami a legfontosabb: a Kárpát-medence minden területén legyen 10
