Kukorelli István - Tóth Károly (szerk.): A rendszerváltozás államszervezeti kompromisszumai - RETÖRKI könyvek 13. (Lakitelek, 2016)
Tóth Károly: Az Országgyűlés problémái(alkotmányozó nemzetgyűlés)
Tóth Károly: Az Országgyűlés problémái károkat okozott a központi kormányzati működésben, és egyidejűleg azt is mutatja, hogy egy nem túl jelentős kormányzati intézmény mekkora közjogi hátrányokat képes okozni össz-állami méretekben is. - És, persze, a kormánybizottságok „esete” napjainkra is komoly tanulságul szolgálhat! Az 1972. évi alkotmánymódosítást követően a Minisztertanács (kormány) összetételében jelentős változások következtek be: az elnökhelyettesek száma ötre emelkedett, a 40. § (1) bek-e pedig előírta: „A Miniszter- tanács meghatározott feladatok ellátására kormánybizottságokat alakíthat”. - Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a Minisztertanács elnökhelyetteseinek feladata immár nem az elnök „helyettesítése” volt, hanem ők lettek az elnökei a viszonylag széles hatáskörrel felruházott kormánybizottságoknak (Gazdasági Bizottság, majd helyette Állami Tervbizottság; Honvédelmi Bizottság; Nemzetközi Kapcsolatok Bizottsága; Országos Atomenergia Bizottság; Tudománypolitikai Bizottság), amelyek „felügyelték” a működési körükbe sorolható ágazatokat. Az igazi problémát az jelentette, hogy a bizottságok a Minisztertanács szervei voltak, annak átruházott hatáskörében jártak el; súlyukat az csak növelte, hogy élükön az államszervezetben is komoly presztízsű személyek (a Minisztertanács elnökhelyettesei) álltak. Ezek a bizottságok buzgón gyakorolták is a rájuk ruházott hatásköröket, ennek során hoztak olyan érdemi határozatokat, amelyeknek jogszabályi jelleget tulajdonítottak,12 és ahogyan az a hatalomra általában is jellemző, működési körüket (hatáskörüket) folyamatosan bővíteni igyekeztek. Mivel azonban a kormánybizottságok hatáskörének bővítése minden egyes esetben csakis a „központi” kormány hatáskörének rovására történhetett, könnyű belátni, hogyan válhatott minden bizottság „kis kormánnyá”, s egyidejűleg hogyan szívták el erejét, s hogyan tehették 1987-re ténylegesen súlytalanná a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsát. Említettük, hogy az Országgyűlést a NET túlburjánzó törvényerejű rendeletéi gyakorlatilag kiiktatták a legfontosabb funkciói ellátásából; az imént kifejtettek viszont azt mutatják, hogy a Minisztertanács is erőtlenül „vergődött” 12 Az 1972-ben megállapított alkotmányi szabályozás ellenére lezáratlan kérdés, hogy a kormánybizottságok határozatai önálló jogszabályoknak tekinthetők-e és ha igen, hogyan illeszkednek be a jogforrások hierarchikus rendjébe? Helyes lenne előírni, hogy a kormánybizottságok még átruházott hatáskörben se járjanak el jogalkotó szervekként, hanem terjesszék a szabályozó aktust a kormány elé. Lásd Magyar alkotmányjog II. kötet. Kézirat, Rendőrtiszti Főiskola, Budapest, 1974, 250. p. 65
