Kukorelli István - Tóth Károly (szerk.): A rendszerváltozás államszervezeti kompromisszumai - RETÖRKI könyvek 13. (Lakitelek, 2016)
Tóth Károly: Az államfői(köztársasági elnöki) tisztség
A RENDSZERVÁLTOZÁS ÁLLAMSZERVEZETI KOMPROMISSZUMAI Hogy miért él még mindig ez az intézmény? - Ehhez az államfő általános közjogi helyzetét kell értenünk. A korábban idézett alkotmánybírósági határozat-részben szerepel az a mondat, hogy „A köztársasági elnök kívül áll a végrehajtó hatalmon, önálló államfői hatásköre van”, mint ahogy az alkotmánytervezetekben és -javaslatban is megtalálható, hogy „Magyarország államfője a köztársasági elnök...” - Ennek a látszólag deklaratív rendelkezésnek komoly alkotmányjogi jelentősége van. A király volt eredetileg az állam képviselője, „megtestesítője”, sok jogot „ilyen minőségében” gyakorolt (az állam képviselete, követküldés és -fogadás, kinevezés, kitüntetés, kegyelmezés, „alattvalóvá fogadás”, azaz a mai „honosítás”, a „legfőbb hadúr” stb.). Pl. a bírák, a tábornokok vagy az egyetemi professzorok kinevezése nem azt jelenti, hogy ő tudja, ki a legjobb jogász, a legbátrabb katona vagy a legnagyobb tudós, hanem az adott cím legmagasabb állami elismerését, presztízsét jelzi. - Mivel a köztársasági elnök a „köztársaság királya”, ezért illetik meg őt a „hagyományos államfői jogok” (lásd - mutatis mutandis - a fölsoroltakat), ezért lenne hiba azokat, csak mert ellenjegyzéssel gyakorolhatók, elvonni az elnök hatásköréből. Az elnök ezekben az esetekben „az állam megtestesítője”. Kétségtelen azonban, hogy az ellenjegyzés „korlátozza” a köztársasági elnök hatáskörét, ám ez csak a parlamentáris kormányforma „keretein belül” értelmezhető, azaz ott, ahol az államfő ténylegesen, per definitionem sohasem lehet olyan „erős”, mint pl. a prezidenciális vagy a félprezidenciális kormányforma esetén, ezért volt sajátos az a vita, amely az erős-félerős-gyenge köztársasági elnöki intézményről szólt... Az MSZMP és az EKA álláspontjának markáns összefoglalása található az NKA középszintű politikai egyeztető bizottságának 1989. augusztus 30-i ülésén elhangzott felszólalásokban. Az MSZMP törekvése az volt, hogy az államfő jogköre a két - a világ alkotmányaiból ismert - szélső megoldás között helyezkedjen el: se nem reprezentatív típusú, se nem prezidenciális típusú államfő legyen, hanem a kettő között kialakított olyan jogkör, amely egyrészt megfelelő jogosítványokat ad az államfőnek arra, hogy a parlament és a kormány közötti funkciózavarok feloldására képes legyen; ugyanakkor megfelelő módon garanciát kell teremteni az alkotmányban arra, hogy az államfő ne nőhessen egyéb hatalmi ágak, tehát sem a kormány, sem az Országgyűlés fölé. Ne lehessen semmiféle alkotmányos lehetőség arra, hogy egy egyszemélyi diktatúra az államfő által kialakulhasson... 366
