Kukorelli István - Tóth Károly (szerk.): A rendszerváltozás államszervezeti kompromisszumai - RETÖRKI könyvek 13. (Lakitelek, 2016)
Tóth Károly: Az államfői(köztársasági elnöki) tisztség
A RENDSZERVÁLTOZÁS ÁLLAMSZERVEZETI KOMPROMISSZUMAI Magyarország nevében Kádár János, az MSZMP KB (akkori) első titkára látta el kézjegyével. Baráti körökben nekem is gyakran föltették a kérdést: miért állnak szóba a nyugati elnökök Kádárral, miért nem kérik, hogy Magyar- ország is küldjön „államfőt” a „párttitkár” helyett? - Pedig ebben az esetben közjogi értelemben az ország képviselete teljes mértékben legális volt. Kádár ugyanis egyidejűleg tagja volt a NET-nek is, a NET-nek pedig jogában állt bármelyik tagját megbízni saját helyettesítésére, beleértve természetesen az ország képviseletét is... - NB. Ezért félrevezető, sőt megtévesztő lehetett arra hivatkozni az NKA-tárgyalások középszintű politikai egyeztető bizottságának 1989. szeptember 18-i ülésén, hogy „az Elnöki Tanács elnöke jelenleg is államfői funkciót gyakorol"..., sőt, a vázolt tényleges helyzet miatt a NET elnöke sem bírt jelentősebb társadalmi presztízzsel. Jóllehet az MSZMP javaslatához a HO azonnal csatlakozott, az EKA ellenvéleményt jelentett be. Az Ellenzéki Kerekasztal nem tudja elfogadni ezt a megoldást, mert ellentétben áll az 1946. évi I. törvénycikkel, és miután egy históriai jogi alapra helyezkedtünk, és az egész koncepció lényege az a tény, hogy a köztársasági elnöki intézményt ebben a formájában az Ellenzéki Kerekasztal elfogadta, illetve a kialakításában tevékeny részt vett, ebből következően az Ellenzéki Kerekasztal álláspontja szerint az Országgyűlés elnökének kell az átmeneti időben ellátnia, nem azért, mert akkor volt vagy nem volt Elnöki Tanács, hanem két alapvető okból. Az egész átalakulás alkotmányos munkájában az a tény, hogy az Elnöki Tanács elnöke megmarad, és ehhez közjogi indokot keresünk, ez megkérdőjelezné az egész átalakulásnak a jogi, politikai és hitelképességét. Azoknak, akik azt az álláspontot vallották, vallják, hogy egy ilyen közjogi megoldást találjunk, egyértelműen csökkentené a hitelképességét, ebbe tehát semmilyen körülmények között nem mehetünk bele. [Azonkívül benne van az általunk konszenzussal elfogadott új alkotmánymódosításban is, hogy ez a megoldás.] Ennek kiemelése a mostani alkotmányjogi rendelkezésből, amelyet az 1946. évi I. törvénycikk alapján fogadtunk el, jogi, politikai szempontból egyaránt elfogadhatatlan. Azt a tényt nem vitatjuk, hogy köztiszteletben álló személyiségről van szó; nem foglalkozunk ezzel a kérdéssel. Mi sem ebben a kérdésben, sem másban nem gondolkodhatunk személyekben akkor, amikor egy jogi megoldást kell találnunk. Jogi megoldás pedig csak az lehet, hogy az Országgyűlés 284
