Kukorelli István - Tóth Károly (szerk.): A rendszerváltozás államszervezeti kompromisszumai - RETÖRKI könyvek 13. (Lakitelek, 2016)
Tóth Károly: Az államfői(köztársasági elnöki) tisztség
Tóth Károly: Az államfői (köztársasági elnöki) tisztség Az Elnöki Tanács intézménye mint intézmény szűnjön meg a törvény hatálybalépésének az időpontjában, azonban az Elnöki Tanács elnöke lássa el az államfői funkciót az új köztársasági elnök megválasztásáig. Ennek az lenne a lényege, hogy az Elnöki Tanács elnöke jelenleg is államfői funkciót gyakorol, a parlament választotta kifejezetten erre a tisztségre, és legjobb tudomásom szerint egy olyan köztiszteletben álló személyiség tölti be ezt a funkciót,33 aki személy szerint azokat az esetleges terheket sem viseli a vállán, ami miatt az Elnöki Tanács intézményével szemben sokaknak kifogásuk lehet. Azt is el kell mondanunk, hogy az 1946. évi I. törvény idején természetesen nem volt olyan intézmény, mint az Elnöki Tanács, természetes, hogy más volt a helyettesítő intézmény, helyettesítési intézményrendszer. Mi is úgy tervezzük, hogy az Országgyűlés elnöke helyettesítse a köz- társasági elnököt - megválasztása után -, ha az átmeneti időre kiesik a munkából, feladatait nem tudja ellátni. Azonban, miután jelenleg van ilyen államfői intézményünk, és a békés átmenetet talán a legjobban az szolgálná, ha egy személyben az Elnöki Tanács elnöke tudná tovább gyakorolni ezeket a funkciókat, így ő adná át az újonnan megválasztott köztársasági elnöknek az államfői hatalmat.34 Ez a látszólag nyilvánvaló és kézenfekvő javaslat alig észrevehető „féligazságot” is tartalmaz. A NET-et azért nevezték „kollektív államfőnek”, mert az alkotmány ezt a testületet(\) ruházta föl az államfői jogokkal, tagjai külön nem rendelkeztek semmi államfői jellegű hatáskörökkel. A NET elnökét sem illette meg több jogosítvány más tagokhoz képest, azon kívül, hogy ő hívta össze és vezette a NET üléseit, hirdette ki határozatait, saját jogai tehát kizárólag a testület működésével voltak kapcsolatosak; azaz nem volt több, mint „primus inter pares”. Sőt, az elnököt még a NET képviseletének joga sem illette meg automatikusan, nem járhatott el külön felhatalmazás nélkül az államfői jogok gyakorlójaként. A helyzet egyszerűen megérthető a következő eset alapján. Az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet Záróokmányát (Helsinki záróokmány) 1975. augusztus 1-én 35 állam „államfője” írta alá, 33 Ekkor az Elnöki Tanács elnöke Straub F. Brúnó akadémikus volt. 34 A HO nevében Bugár Nándor (Hazafias Népfront) azonnal nyilatkozott: „Mi elfogadhatónak tartjuk az MSZMP-nek ezt az áthidaló javaslatát”. 283
