Kukorelli István - Tóth Károly (szerk.): A rendszerváltozás államszervezeti kompromisszumai - RETÖRKI könyvek 13. (Lakitelek, 2016)
Tóth Károly: Az államfői(köztársasági elnöki) tisztség
A RENDSZERVÁLTOZÁS ÁLLAMSZERVEZETI KOMPROMISSZUMAI harmadsorban pedig őrizni kívánja a hatalom egységének szocialista-szovjet alapú elméletét. Ne legyen félreértés: a köztársasági elnöki intézmény bevezetésével kapcsolatban lényegében az első pillanattól kezdve nem lehettek kétségeink! A kerekasztal-viták során fölmerült különböző megoldási lehetőségek nem voltak valódi alternatívák; inkább csak azt jelezték, hogy a résztvevők ismernek egyéb változatokat is, de valószínűleg egyikük sem tett volna komoly javaslatot az elnökön kívüli, más variánsra. Ámde meg kell válaszolnunk azt a kérdést is, miért nem jöhetett számításba a korábbi NET-től jellegében ugyan eltérő, de mégis testületi szervi Nem is kellett volna kitalálni, hiszen az „európai népi demokratikus államokban” léteztek az „államtanácsok”, amelyek alapvető funkciója éppen az államfői hatáskörök ellátása volt! Ezekben az államokban az államfői funkciók betöltésének két sémája alakult ki a II. világháborút követő időszakban: egyrészt a kollektív, másrészt az egyszemélyi megoldás. - Rögtön hozzá kell azonban tenni azt is, hogy a választott megoldások szinte alig jutottak nyugvópontra, gyakran változtak, talán nem túlzás azt mondani, hogy folyamatosan keresték a minél jobb konstrukciót. Ezt az „útkeresést” mi sem mutatja látványosabban, mint hogy Bulgáriában 1947-ben prezídiumot hoztak létre, s csak 1971-ben „váltották föl” államtanáccsal (amely utóbbi nem helyettesíthette a népgyűlést). Jugoszláviában 1946-tól 1953-ig működött a parlamentet is helyettesíteni jogosult prezídium, utána az egyszemélyi államfői tisztséget vezették be, illetve csak Jugoszláviára jellemző sajátosságként az államfői funkciók ellátását megosztották a köztársaság elnöke és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság Elnöksége között - e megosztást az alkotmány részletezte. Egyébként érdemes emlékezni a köztársaság elnökéről szóló néhány alkotmányi előírásra: 333. szakasz. Történelmi szerepe alapján, amelyet Josip Broz Tito a népfelszabadító háborúban és szocialista forradalomban, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság megteremtésében és fejlesztésében, a jugoszláv szocialista önigazgatású társadalom fejlődésében és egységének megteremtésében, az ország függetlenségének és nemzetközi helyzetének megszilárdításában, a világbékéért folytatott harcban betöltött és betölt, Jugoszlávia dolgozóinak és polgárainak, 266
