Kukorelli István - Tóth Károly (szerk.): A rendszerváltozás államszervezeti kompromisszumai - RETÖRKI könyvek 13. (Lakitelek, 2016)
Tóth Károly: Az államfői(köztársasági elnöki) tisztség
Tóth Károly: Az államfői (köztársasági elnöki) tisztség Az egyszemélyi változat mellett azonban fölmerült egy viszonylag kidolgozottabb, írásban publikált változat is. A szerzője úgy véli, egy demokratikus átalakítási folyamatnak nem lehet célkitűzése az, hogy egy kollektív vezetési formát egyszemélyi vezetéssel váltson fel. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy az NET működésével kapcsolatban kétségtelenül meglévő negatív tapasztalatok tanulságait ne kellene levonni. Erre a NET országgyűlést helyettesítő jogkörének megszüntetése, kis (5-7 tagú) testületté történő átformálása esetén is meglenne a lehetőség. Főként abban az esetben, ha ennek a testületnek tagjai az Elnöki Tanács mai összetételéhez képest „főfoglalkozású” tagok lennének. Érdemes lenne elgondolkodni arról is, hogy egy ilyen létszámú testületnek feltétlenül állandó elnökkel kellene működnie, vagy - egy rotációs rendszer alapján - évente más-más tag látná el az elnöki tisztséget. Bár én személy szerint nem lelkesedem a többpártrendszerre történő áttérésért, de tényként tudomásul véve úgy gondolom, hogy a kollektív államfő módot nyújthat a különböző pártok együttműködésének megteremtésére, így az ország politikai stabilitását szolgálná. Ilyen típusú testület valóban lehetne „az elnökök tanácsa”, kollektív bölcsességgel, kis létszáma alapján tényleges működési lehetőséggel és gátja volna bármilyen ellenőrizhetetlen hatalom kialakulásának. E tekintetben nem célszerű Magyarország negatív tapasztalatairól elfeledkezni. A kis létszámú kollektív államfőt továbbra is az országgyűlés választaná meg, azonban nem feltétlenül saját tagjai közül. Hatásköreit - természetesen az országgyűlést helyettesítő hatáskör nélkül - nyugodtabban lehetne meghatározni. Az országgyűlés általi létrehozása nem lenne ellentétes a hatalom egységének elméletével, ugyanakkor más felfogások hívei is láthatnának benne garanciákat az állami szervek „viszonylagos” egyensúlyára is.9 Ez a koncepció jól láthatóan ellentétes az NKA-tárgyalások menetében kirajzolódó irányvonalakkal, törekvésekkel. Eleve tagadja a kollektív vezetési formát egyszemélyi vezetéssel felváltó megoldást, másrészt az sem eléggé átgondolt, miféle „elnökök tanácsáról” lehet szó az összetételében, hiszen a „főfoglalkozású” tagok nem feltétlenül országgyűlési képviselők, 9 Halász György (Münnich Ferenc Társaság): Gondolatok a kollektív, illetve az egyszemélyi államfő kérdéséhez. In Az államfő és a kormány * Az igazságszolgáltatás és az ügyészség. Alkotmányjogi Füzetek, 5-6. sz., Kiadja az Építésgazdasági és Szervezési Intézet, Budapest, 1989,47. p. 265
