Kukorelli István - Tóth Károly (szerk.): A rendszerváltozás államszervezeti kompromisszumai - RETÖRKI könyvek 13. (Lakitelek, 2016)
Tóth Károly: A kétkamarás parlament problémája
Tóth Károly: A kétkamarás parlament problémája születési és egyéb elitjeinek nyílt képviselete. Mai példája a brit Lordok Háza. b) Népképviseleti jellegű második kamara. - Az előbbinek szinte ellentéte, lényegében a parlament első kamarájának, alsóházának másodpéldánya, rendszerint valamilyen sajátos választójogi konstrukcióval, esetleg eltérő időtartamú mandátummal. Jellegzetes volt a választhatóság és a választójog magasabb cenzushoz kötése. A két kamara teljes egyenjogúsága volt jellemző pl. Belgiumban és Olaszországban. c) A szövetségi államok tagállamainak képviselete. - Itt a második kamarák fő feladata a tagállamok jogainak védelme, érdekeik képviselete. Föderatív államokban ez tipikus intézmény, lásd pl. USA, Ausztria, Németország, Svájc. d) A helyi közösségek képviselete. - A föderáció tagállamainak érdekeit képviselő kamaráktól abban tér el, hogy itt a helyi önkormányzatok érdekeinek képviselete kerül előtérbe a parlament szintjén. Ennek a típusnak Franciaországban vannak nagy hagyományai, elsősorban onnan vették át más államok, főleg a neolatin országok (pl. az unitárius Spanyolország autonómiáit képviselő Szenátus). e) Korporativ második kamara. - Ma a korporációs elv egyedül az Írország szenátusában játszik szerepet.15 Lényege: a közérdeket meghatározott, jellegüket tekintve partikuláris, ám valamilyen oknál fogva kiemelkedő jelentőségűnek minősített társadalmi érdekek összességéből vezetik le, illetve azzal azonosítják. Ezeket gyakran funkcionális érdekeknek is nevezik, arra utalva, hogy elsősorban a társadalmi munkamegosztásban viselt szerepek alapján határozzák meg a képviseletet, széles értelemben azonban minden olyan érdek reprezentációját ebbe a körbe sorolhatjuk, amely eltér az egész nép képviseletére irányuló népképviseleti elvtől. Az ilyen érdekek hordozói lehetnek például gazdasági jellegű korporációk (munkaadói, munkavállalói érdekképviseletek, szakszervezetek, gazdasági kamarák, hivatásrendek, foglalkozási ágak), de lehetnek vallási típusúak, azaz egyházak és más vallási szerveződések, lehetnek etnikai szervezetek vagy közösségek is, és így tovább.16 15 E tipizálás részleteit lásd Alkotmánytan /., i. m. 346. s köv. p. 16 Mindezeket lásd részletesebben Szente Zoltán: Egy- vagy kétkamarás Országgyűlést? In Szükség van-e kétkamarás parlamentre az új Alkotmányban? i. m. 85. s köv. p. - Egyébként ő is lényegében az ismertetetthez hasonlóan 5 fő típusra („mintára”) osztja a 131