Kukorelli István - Tóth Károly (szerk.): A rendszerváltozás államszervezeti kompromisszumai - RETÖRKI könyvek 13. (Lakitelek, 2016)
Tóth Károly: A kétkamarás parlament problémája
Tóth Károly: A kétkamarás parlament problémája c) A jogalkotás jobbítása. - „... a törvényhozás menetében a lassabb törvényhozási eljárás következtében jobban el lehet kerülni a gyenge színvonalú jogszabályalkotást Az 1990 tavaszán (március 25-én és április 8-án) szabadon választott új Országgyűlés előtt gigászi feladatok álltak. Le kellett bontani a marxista alapokon nyugvó állam- és jogrendet (amely az államhatalom egységének elvén épült fel; területi önkormányzatok helyett alá- és fölérendeltségre épülő tanácsrendszert működtetett; az elvileg a szuverenitás teljességét gyakorló Országgyűlés az egyetlen párt döntéseit adta ki saját törvényeiként stb.), és helyette egy pluralista, demokratikus rendszert kellett megalkotnia. El is kezdődött a felfokozott tempójú törvényalkotás! Egy időben az Országgyűlés szégyenletesen kevés jogszabályt alkotott (1982-ben csupán 2 törvényt: a költségvetésről és a zárszámadásról!), az 1990-nel kezdődő ciklusban azonban rekordot döntött: 430 törvényt fogadott el. - Ámde milyen volt e felfokozott „törvénygyártás” színvonala? A 430-ból 105 olyan volt, amellyel a saját törvényét módosította, pedig mindenki azt mondta, le kell rombolni a korábbi korszak törvényeit, el kell tüntetni, ki kell cserélni azokat. Kicserélték, de úgy, hogy abból százötöt már a sajátjából módosított. Ez súlyos szám, de ha hozzátesszük, hogy ebből a százötből, amellyel a saját törvényeit módosította, 46-tál egy éven belül módosította a saját törvényeit, akkor ez már önmagában a parlamenti jogalkotás igen alacsony színvonalát mutatja. - Úgyhogy lehet azt mondani: „nincs bizonyíték” két kamara esetén sem a törvényhozás színvonalának emelésére, csak én nem hiszem el, mert az az arány, hogy 430-ból 105-tel már a sajátját módosította, abból a 105-ből pedig 46-tal egy éven belül a sajátját, akkor én inkább ennek a 105-nek hiszek, mint annak a kijelentésnek, hogy tulajdonképpen nincs bizonyíték arra, hogy javulna a színvonal!11 12 A törvényalkotás minőségének javulását az mindenképpen segítheti, hogy a kétkamarás parlamenti rendszerben az alkotmány nem azonos hatásköröket állapít meg az egyes házak számára. A „képviselőház” jóval több feladatot lát el, hatásköre jóval szélesebb a „szenátusénál”, ez utóbbinak tehát több lehetősége van az alaposabb elmélyülésre az egyes törvényjavaslatok előkészítése és tárgyalása során. Ha ehhez még azt is hozzátesszük, hogy 11 Trócsányi László: uo. 12 Vő. Tóth Károly: Kétkamarás Országgyűlés kell(ene)! In Szükség van-e kétkamarás parlamentre az új Alkotmányban? i. m. 129. s köv. p. 129
