Szekér Nóra - Nagymihály Zoltán (szerk.): Taxisblokád. Egy belpolitikai válsághelyzet története I. - tanulmányok, interjúk, segédletek - RETÖRKI könyvek 12/1. (Lakitelek, 2015)
Tanulmányok - Nagymihály Zoltán: Gondoljuk újra a taxisblokádot!
TAXISBLOKÁD I. 5. Puccs. E koncepció ilyen nyíltsággal leírva viszonylag későn, novemberben került elő, amikor Alexa Károly a Hitelben közzétett, Csíny címet kapott vezércikkében az MDF tüntetői által hangoztatott puccs-vádat erősítve azt írta: ha az SZDSZ többségéről nem is, ám „a párt néhány hang- és jellegadó alakjáról, a mögéjük sejthető »szakértői« gárdáról” el tudja képzelni, hogy hasonló eszközökkel törnének a hatalom megszerzésére. Ezeket, a „tudatos szervezésre utaló jeleket” felsorolva tett említést a gyorsaságról és precizitásról, a különböző pontok közötti szisztematikus kapcsolattartásról, a közúti telefonok elhallgattatásáról, vagy a hirtelen megjelentetett és mindenhova szétterített röplapokról.93 Horváth Pál, a taxisok vezetője minden általa adott interjúban és alkalommal kikérte magának a vádakat, a spontaneitást hangsúlyozva, visszaemlékezve a kezdeti, akciót elindító dühös megjegyzésekre, valamint arra, hogy a pártok semmilyen támogatást nem nyújtottak nekik. Később Szatmári Jenő István, az események idején a Pesti Hírlapnál dolgozó újságíró tett említést könyvében arról, hogy ő szem- és fültanúja volt, amint Pető Iván az SZDSZ-székházból szabja meg a taxisoknak, hogy kiket szabad és kiket nem szabad átengedni a blokádon.94 A puccs vádját erősítették azok a párhuzamok, amelyeket a taxisokkal szimpatizálók írtak meg a Kurír és a Magyar Nemzet hasábjain, utalva a chilei szállítósztrájkra, amivel elkezdődött Allende rendszerének megbuktatása. Mindezekre, a chilei példát felidéző cikkekre hivatkozott a Miniszterelnöki Hivatal számára az eseményeket elemző Csorba József, aki később a Magyar Hírlapban nyilvánosságot kapott dolgozatában két lehetőséget említett a blokád lefolyásáról: vagy egy valóban spontán akciót szélesítettek ki gyorsan bizonyos erők, vagy már egy előre jól kidolgozott ellenzéki akció volt. Az elemzés ugyanakkor nem hagyta említés bent a kocsiban. Ezt már nem is titkoljuk, mert nincs miért titkolni, tud is mindenki róla.” In: Horváth Pál: „Szóval, ha lehet, akkor soha ne lövöldözzünk egymásra’’. Magyar Hírlap, 1991. 10. 26. 9. Mindez megerősíti Lezsák Sándort, aki e könyv számára adott interjújában az MDF-es tüntetőket vasrudakkal a Margit hídon fogadó, ki tudja honnan érkezett „ellendemonstrálókról” tett említést. Az ötödik évfordulón adott interjúban Horváth így emlékezett a helyzet esetleges elfajulására: „Abban biztos voltam, ha nem fejeződik be a blokád, bekövetkezik a polgárháború. (...) Szerintem állt volna a villamos, a vonat stb., fegyveres konfliktusokra került volna sor.” „Csak nem képzeli, hogy ezzel a csürhével egyezkedni fogunk". In: Volt egyszer egy blokád. Riportok, visz- szaemlékezések, dokumentumok. Szerk. Peredi Pál. Budapest, FUVOSZ, 1995.44. 93 Alexa Károly: Csíny. Hitel, 1990/23. 2. 94 Szatmári Jenő István: (Majdnem) halott újságíró nem hazudhat. Debrecen, Saját kiadás, 1995.41—47. 68
