Szekér Nóra - Nagymihály Zoltán (szerk.): Taxisblokád. Egy belpolitikai válsághelyzet története I. - tanulmányok, interjúk, segédletek - RETÖRKI könyvek 12/1. (Lakitelek, 2015)
Tanulmányok - Nagymihály Zoltán: Gondoljuk újra a taxisblokádot!
Nagymihály Zoltán: Gondoljuk újra a taxisblokádot! nélkül azt sem, hogy a lehetséges gépezetet mégiscsak a kormány saját hibája indíthatta el, valamint hogy sem a sajtó, sem a rendőrség, sem a honvédség nem volt lojális ahhoz, hogy a puccsot „vértelen erődemonstrációval letörje”, így a kormány és az MDF megrendítő vereséget szenvedett, határozatlan arcát mutatva a válság idején.95 6. Anarchia. A talán legkevésbé vitatható fogalom az októberi három napra. „Most valamennyien súlyos és döntő elhatározás előtt állunk: rend vagy káosz” - figyelmeztetett nevezetes, pénteken elhangzott beszédében Horváth Balázs, amelyben megpróbálta feltárni a kormány kényszerhelyzetét. Hogy a „rendről” mint értékről milyen eltérő fogalmakkal bírt már akkor is a politikai élet két legfontosabb szereplője, arról tanúskodik az SZDSZ szintén aznapi, sokszor idézett nyilatkozata, amely - miközben „felkészült, a lakosság bizalmát megszerezni képes kormányt” követelt - a tiltakozó mozgalom résztvevőit szólította fel arra, hogy „védjék a rendet és a nyugalmat” „a szabad demokrata szervezeteket pedig arra, hogy - a demonstráció támogatásán túl - tartsák fenn a „közellátást és a közrendet”.96 95 Csorba József: Az októberi „taxisválság” kormányzati tanulságai. Magyar Hírlap, 1991.02.27.4. 96 A blokád idején MDF-es országgyűlési képviselőként tevékenykedő Debreczeni József 1998-as elemzésében joggal értetlenkedett a rendőrség „rendhez” való sajátos viszonyulásán. „ANépszava Elfogták az ámokfutót címmel számol be arról, hogy előző nap a Margit hídon az ON 26-26-os rendszámú piros Lada erőszakosan áthatolt a zárókordonon. Eközben két blokádost félrelökött (az újság szerint »két gyalogost elütött«), akiknek nem esett bajuk. A taxisok nem tudták megállítani az autót, de értesítették a rendőrséget, mire a motoros rendőr elfogta Keresztes Tibor budapesti lakost, és mint elkövetőt, előállította. Nem tévedés: a rend az, hogy le van zárva az út, a híd. Aki erről nem vesz tudomást, és szabadon akar közlekedni, azt - az útelzárók kérésére - a hatóságok letartóztatják. Ez a kis történet a maga abszurditásával talán mindennél többet mond arról, mennyire áll a helyzet magaslatán (no meg a rend és a kormány oldalán) a rendőrség azokban a napokban.” In: Debreczeni József: A miniszterelnök. Antall József és a rendszerváltozás. Budapest, Osiris, 1998. 164. Mindeközben Fencsik Flóra, 1990 novemberének elején a Magyar Hírlapban félelemkeltőnek nevezte a „rend” követelését egy politikai tüntetésen, mondván: „...aki egy tiltakozó megmozdulás által kibillent helyzetben Rendet követel, az értelemszerűen, erőszakot követel.” A politikai ellenfelek közti áthidalhatatlan szakadékot jelzi, hogy bizonyos esetekben és körökben akár „a közrend helyreállítása” fordulat is egyenlősíthető magával az erőszakkal. Ezen logikai rendszeren belül nem kell messze haladnunk ahhoz, hogy a belügyminiszter „a közrend helyreállításáról” szóló mondatai kapcsán ugyanarról a politikai oldalról „tömegbe lövetésre” asszociáljanak. In: Fencsik Flóra: A Rend és a rend. Magyar Hírlap, 1990. november 3.4. 69
