Szekér Nóra - Nagymihály Zoltán (szerk.): Taxisblokád. Egy belpolitikai válsághelyzet története I. - tanulmányok, interjúk, segédletek - RETÖRKI könyvek 12/1. (Lakitelek, 2015)

Tanulmányok - Nagymihály Zoltán: Gondoljuk újra a taxisblokádot!

Érdekegyeztető Tanácson megígért büntetlenség későbbi megokolása ér­dekében is.80 2. Forradalom. Az első, szabadon ünnepelt október 23. közelsége ter­mészetesen kínálta a lehetőséget a párhuzamok vázolására és a taxisforra­dalom koncepciójának erősítésére. Bár maga a forradalom szó és megha­tározás nem vált komolyan és gyakran használatossá81, a különböző - első­sorban elrettentő - párhuzamoknak se szeri, se száma a sajtóban. A Magyar Nemzet szerzője „tiszteletlen kérdéssel”, a Piros Lászlót megszólító Tamási Lajos-vers kapcsán, a Kossuth téri sortűz elleni tiltakozásként született sort parafrazeálva fordult Horváth Balázshoz („Hogyan tárgyalsz, belügyminisz­ter?”).82 A Beszélőben Haraszti Miklós egyenesen Gerő Ernőhöz hasonlítot­ta a miniszterelnököt helyettesítő minisztert, az „emberfeletti tisztességű” Göncz Árpádot pedig Bibó Istvánhoz.83 84 November elején a HVG-ben Kene- di János Németh Lászlót felidézve utalt 1956-ra a taxisblokád kapcsán. Az „emelkedő nemzet”M című írás szerint a nemzet „ha lehet, még egy fokkal feljebb emelkedett a múlt hét végén, mint ameddig eljutott 1956. november 2-án...”.85 Szerinte a taxisblokádot - amelyet mellesleg ő is indoklás nélkül polgári engedetlenségként definiál - „valami hasonló váltotta ki, mint ami az embereket az utcára vitte 1956. október 23-án. Nem tűrik tovább, hogy a szemükbe hazudjanak”. A miniforradalom tulajdonképpen a rendszerváltást pótolta - amelyből hiányzott a szolidaritás -, és alatta egyértelművé váltak a „jó” és „rossz” szerepek: előbbi a legnagyobb ellenzéki párt volt, amelyik „európai erőhöz méltó nyugalommal intett tartózkodásra a pártpolitikától”, utóbbi pedig az MDF, amelyik „mozgalmi célra fordította a közhangulatot; az áremelésért lelkendezők összeszervezésével”. A szerző tehát, ha egy az Nagymihály Zoltán: Gondoljuk újra a taxisblokádot! 80 „Természetesen a kormány nem fog semmiféle eljárást kezdeményezni e polgári en­gedetlenségi mozgalom résztvevői ellen, ezt nyugodtan kijelenthetem.” Feledy Péter: A „pizsamás” interjú. In: Antall József: Modell és valóság II., Budapest, Athenaeum, 1994.451. 81 Szabó Máté egy 1992-es konferencián így fogalmazott: „Maga a tény, hogy sokak fejé­ben az 1956-os forradalom és a taxisblokád asszociálódhatott, jól mutatja, milyen sze­gényes és diszkontinuus a tiltakozás kultúrája Magyarországon.” In: Szabó Máté: A ta­xisblokád és utóélete. Kihívás a társadalomtudományok számára. Szociológiai Szemle, 1993/1,121-140. 82 Zay László: Megbénult az ország? Magyar Nemzet, 1990. 10.27.1. 83 Fényi Tibor: Mi lesz itt? Beszélő, 1990. 10. 28. 3. 84 Kenedi János: Az „emelkedőnemzet". HVG, 1990. 11.03. 82. 85 Értsd: ezúttal fegyver nélkül vívta ki céljait. 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom