Szekér Nóra - Nagymihály Zoltán (szerk.): Taxisblokád. Egy belpolitikai válsághelyzet története I. - tanulmányok, interjúk, segédletek - RETÖRKI könyvek 12/1. (Lakitelek, 2015)
Tanulmányok - Nagymihály Zoltán: Gondoljuk újra a taxisblokádot!
* követően született hazai publicisztikai megnyilvánulások egy másutt már létező, megállapodottan kialakult intézmény tárgyszerű leírásaként fogalmaztak meg olyasmiket, amik végső soron nem mások, mint puszta vágyálmok. Olyasmiket, amiket a ’60-as nemzedék lázadó anarchistáin vagy valamely szélsőbalos szimpátiájú terrorizmus teoretikusain túl, mértékadó szakmai körök nyugaton sem vettek soha komolyan.”79 Mindezek kapcsán érdekes megállapítani, hogy a válság zárónapján, a híres pizsamás interjúban Antall József miniszterelnök is használta a „polgári engedetlenség” definíciót - alighanem a konszenzusteremtés és a Rabár Ferenc pénzügyminiszter által a munkaadók és munkavállalók követelésére az TAXISBLOKÁD L_________________________________________________ 79 Varga Csaba: Polgári engedetlenség. Jogfilozófiai megfontolások s amerikai tanulságok a jog peremvidékéről. In: Uo. 158-163. A vitában leginkább Csapody Tamás és Kuko- relli István foglalt el hasonló álláspontot. Utóbbi szerint jogállamon kívüli állapot alakult ki a taxisblokád néhány napján, amelynek súlyosságát a félrevezető nyilatkozatok sokasága fokozta. Ezek közé sorolta a független rendőrszakszervezetek támogató állás- foglalását, a budapesti rendőrfőkapitány humánus, de a törvényt félretevő nyilatkozatát, a köztársasági elnök jó szándékú, de a kormány hatásköreit részben elvonó tv-beszédét, a kormány vállalását a büntetlenségre, amellyel viszont az igazságszolgáltatás feje fölött nyúlt át, az SZDSZ véleményét, amely jogosnak nevezte a megmozdulást, valamint az MDF tüntetésre való felhívását. Kukorelli a legveszélyesebbnek az események esetleges precedens jellegét tartotta, és azt, hogy a történet minden szereplője a jogállamon kívülre került. A jogállamon innen és túl. (i. m. 193-195). A vitában szintén részt vevő, a témának több tanulmányt szentelő Bozóki András szerint sem lehet a történteket a polgári engedetlenség körébe sorolni, bár annak számos elemét igenis magán viselte az eseménysor. Bozóki írásaiban különbséget tett az erőszak és a kényszer fogalma között, amelyek közül csak az utóbbi volt a taxisblokád jellemzője, és amely nélkül modem kori polgári engedetlenség nehezen elképzelhető. A szociológus az események leírására a kollektív engedetlenségi akció fogalmat látja a legalkalmasabbnak. In: A polgári engedetlenség eszméje és gyakorlata. Uo. 92-100.; Demokraták a demokrácia ellen? Korunk, 1992/10, 52-61. A Varga Csaba szerint „kétséget nem engedő”, „vitát nem sejtető” magabiztosság a liberális és/vagy baloldali értelmiség egy csoportja részéről azért is nehezen értelmezhető, mert a nyilatkozó jogászok döntő többsége megegyezett a polgári engedetlenség-fogalom taxisblokádra való alkalmazhatatlanságában. Ez derült ki a Pesti Hírlap által megjelentetett kerekasztal-beszélgetésből, amely során a parlamenti pártok jogi szakértőit ültették egymás mellé 1990 novemberének elején: ezen az SZDSZ részéről megszólaló Hack Péter is egyetértését fejezte ki a Varga Csaba által kifejtett nézetekkel. „.. .annak az írásba foglalása, amit az előbb Varga Csaba elmondott, felesleges is volna, hiszen ebben, úgy gondolom, valamennyien egyetértünk. Valóban ezt értjük állampolgári engedetlenség alatt, felesleges lenne a pontosításban versenyeznünk.” In: Enyedi Nagy Mihály: Nem állampolgári engedetlenség. A Reggeli Pesti Hírlap nyilvános vitaülése a fuvarosblokád jogi megítéléséről 1. Pesti Hírlap, 1990. 11. 12.8. 64
