Szekér Nóra - Nagymihály Zoltán (szerk.): Taxisblokád. Egy belpolitikai válsághelyzet története I. - tanulmányok, interjúk, segédletek - RETÖRKI könyvek 12/1. (Lakitelek, 2015)

Interjúk - „Éppen csak belekóstolva a politikába”

TAXISBLOKÁD I. egy államfő - bárki legyen is az - nem tehet olyan nyilatkozatot, amelyben arra kéri a kormányt, hogy azonnal függessze fel az áremelést, a parlamentet pedig, hogy - miközben a rendes parlamenti ülésszak tartott -, hívjon össze azonnal rendkívüli ülésszakot. Egy ilyen nyilatkozat nonszensz.- Mennyire volt tisztázott ebben az időben, hogy egy köztársasá­gi elnöknek pontosan mik a jogkörei? Hol voltak azok a pontok, ahol Göncz Árpád ezeket egyértelműen átlépte?- Az MDF-SZDSZ-paktumnak a mai napig tartó következményei vannak. A köztársasági elnöki intézmény - ilyen hatáskörökkel és választási móddal - és maga a személy is ennek volt az eredménye. Azt, hogy voltak tisztázatlan pontok a köztársasági elnök jogkörével kapcsolatban, az Alkot­mánybíróságnak az ezzel kapcsolatos későbbi döntései mutatták meg. Csak egy példát említek. Ki a „legfőbb hadúr”, azaz a fegyveres erők főparancs­noka? Egy ilyen helyzetben, mint a benzinblokád is volt, nem akármilyen kérdés, hogy ki adhat parancsot, mondjuk a honvédségnek. Ha nem tiszták a jogkörök, ha értelmezéssel kell megoldani szerepfelfogásokat egy válság- helyzetben, az régen rossz. Az Alkotmánybíróság 1991-ben értelmezte elő­ször a köztársasági elnök jogkörét, többek között azt is, hogy a fegyveres erők főparancsnokaként mi lehet a szerepe [48/1991. (IX. 26.) AB határo­zat] . Az AB úgy foglalt állást - most nem a szakmai kifejezéseket mondom -, hogy a köztársasági elnök a fegyveres erőknek tulajdonképpen csak egy elvi irányítója, és nem a parancsot kiadó vezetője. Ez nem volt ilyen tiszta a benzinblokád idején. Göncz Árpád nyilatkozata alapján többet érzett ki a jogköréből, mint amennyi alkotmányosan kiolvasható lett volna. Bár a nyi­latkozatában ott van a békés megegyezésre való ösztönzés is, vagyis, hogyha a kormány felfüggesztette az áremelést, akkor menjen mindenki haza. Egy­fajta politikai bölcsességgel azért próbálta kezelni a problémát.- Hogy látja, az ellenzéki pártok milyen szerepet játszottak a krízis idején?- Az SZDSZ mindig is szeretett akciózni. Ez már a négyigenes nép­szavazásnál is látszott. A párt egyértelműen ott állt az események mögött, szervezetten. Kétségtelen, hogy Barna Sándor be volt kötve az akkori legna­gyobb ellenzéki párt irányába, és Göncz Árpáddal is egyeztetett. Az SZDSZ nyilatkozataiból az is egyértelműen kiderült, hogy ők a kormányt a benzinb­lokád ürügyén meg akarták buktatni. Nem parlamenti eszközökkel, hanem ahogy éppen lehet, úgyhogy ez kapóra jött. Alkotmányjogászi véleményem az volt, és most is az, hogy ha a kormányt meg akarják buktatni, akkor annak 224

Next

/
Oldalképek
Tartalom