Szekér Nóra - Nagymihály Zoltán (szerk.): Taxisblokád. Egy belpolitikai válsághelyzet története I. - tanulmányok, interjúk, segédletek - RETÖRKI könyvek 12/1. (Lakitelek, 2015)
Interjúk - „A sajtónak minimum miniszterek kellettek”
László Balázs- Különösebb stratégiája sem a kormányfőnek, sem a minisztereknek a sajtó kezelésére nem volt. Egyébként szent meggyőződésem, hogy akármilyen kommunikációs stratégiát terveztek volna meg, ugyanaz lett volna az eredmény. A régi rendszer összeomlása után a rádió, a televízió és a központi lapok szerkesztői, talán a Magyar Nemzetet kivéve, ahogy mondani szokták, „becsomagolt bőrönddel” vártak egy jó darabig, arra számítva, hogy elküldik őket. Amint az MDF-SZDSZ paktum megköttetett, gyorsan fölfogták, hogy megmenekültek. Attól kezdve szinte szent szövetségben gyűlölték a kormányt, és mindent, amit lehetett, megtettek ellene. A rádió és a televízió kissé külön eset volt, de ott is, mind Hankiss Elemér, mind Gombár Csaba úgy tettek, mintha nem is ez a kormány, hanem egy MDF-SZDSZ koalíció lenne hatalmon.- Kapott némi útmutatót, hogy milyen szempontok szerint lássa el a kormányszóvivői feladatát?- Nem igazán. Nagy figyelemmel végigültem minden, rendszerint késő estébe nyúló kormányülést. A napirendi pontok átlagos száma közelebb volt a húszhoz, mint a tízhez. Délután általában már volt az addig történtekről egy rövid, majd másnap reggel az egészet átfogó sajtótájékoztatóm. Antall József úgy gondolta, hogy sokéves újságírói gyakorlatom alapján meg tudom ítélni, hogy mi az, és milyen mélységig, ami a sajtót érdekelheti. Általában teljesen rám bízta a dolgot. Rendszerint azt az öt-hat témát ismertettem behatóbban, amiről gondoltam, hogy a sajtó érdeklődésére számíthat, és jó eséllyel a TV-Híradóba, rádióba, illetve a másnapi lapokba bekerülhet. Később aztán Antall József szúrt ki egy-két napirendi pontot, hogy azokat a szóvivői értekezleten maguk az illetékes miniszterek vezessék elő. Ez jó gyakorlat volt, annál is inkább, mert elősegítette, hogy a miniszterek ismertebbé váljanak.- Mekkora apparátus segítette a sajtómunkát?- Nagyon kicsi. „Becses” elődeimtől örököltem egy három-négy tagú állományt, akik igen bizonytalanul fogadtak. Érezték, hogy egy teljesen új korszakban ez már nem az ő helyük. Én is azt terveztem, hogy mihelyt lehet, lecserélem őket. Ekkor ért az első, talán nem meglepő, mégis megrázó élmény. Miután évtizedekig dolgoztam az MTI-nél, legalább két-három olyan fiatalabb munkatársam, kollégám volt a külpolitikán, akiknek a képességeit meg a beállítottságát elég jól ismertem, és szívesen hoztam volna magammal őket munkatársnak. Nem vállalták. Féltek, mert azt gondolták, hogy rövid életű és igen bizonytalan kimenetelű vállalkozás ez. Egy darabig vonszoltam magam az örökölt három-négy személlyel, aztán sikerült odahoznom a 185
