Szekér Nóra - Nagymihály Zoltán (szerk.): Taxisblokád. Egy belpolitikai válsághelyzet története I. - tanulmányok, interjúk, segédletek - RETÖRKI könyvek 12/1. (Lakitelek, 2015)
Interjúk - „A sajtónak minimum miniszterek kellettek”
TAXISBLOKÁD I. Magyar Nemzettől Koncz Máriát, aki kitűnő munkaerő volt. A roppant terjedelmes, és rendszerint az utolsó pillanatokban érkezett előterjesztéseket remekül feldolgozta nekem. Még legalább két-három ilyen munkatársra lett volna szükségem, de holmi gigantikus szóvivői irodáról szó sem lehetett.- A régi apparátussal való együttműködésben lehetett érezni egyfajta szabotálást vagy politikai szembenállást?- Közvetlenül nem. A munka folyt tovább. A régi gárda minden minisztériumban megmaradt, nemcsak a főhivatalnokok, hanem a sajtóirodákban működő szóvivők szintjén is. Egy feltűnő kivételre emlékszem. Surján László a Népjóléti Minisztériumba szerződtette a rádiós műsoraiból neki nagyon szimpatikus Juhász Juditot. Őt tette meg szóvivőjének, aki aztán később kormányszóvivőként az utódom lett.- A minisztériumi szóvivőket is Ön koordinálta?- Nem, lényegében függetlenek voltak tőlem. Két-három hetenként találkoztunk, megbeszéltünk dolgokat, de ők mind ugyanolyan szabadon és önjáróan működtek, mint én.- Ön kormányszóvivőként érzékelte azt a fajta szembenállást, ösz- szezárást a sajtó részéről, amit a kormány és személy szerint a kormányfő irányában tanúsítottak?- Nekem közvetlenül nem sok súrlódásom vagy ütközésem volt a tudósítókkal. Igyekeztem elég részletesen és mélyrehatóan ismertetni azt az öt-hat napirendi pontot, amit arra érdemesnek találtam. Az adott minisztériummal, miniszterrel vagy a kormánnyal volt bajuk, és ez a cikkekből, az adásokból ki is világlott. A legtöbb esetben, amikor reggelente magam is gyors sajtószemlét csináltam, szó nélkül hagytam volna a különösen kirívó állításokat vagy kommentárokat is. Antall Józsefet sokkal jobban feldúlta a sajtó ellenségessége, amiből a személyes ellenszenvet is joggal érezte. Ez pedig határozottan zavarta, bántotta. Talán a szükségesnél is jobban, mégis ritkán fordult elő, hogy a heti sajtóértekezlet előtt behívott, és az aznapi sajtóból egy-két pontra külön felhívta a figyelmemet, hogy erre mindenképpen reagáljak, mert ez már tényleg minden határon túlment. Én néha próbáltam félig humoros formában vigasztalni a miniszterelnököt, mondván, hogy öt évig voltam Angliában, és jól ismerem az angol viszonyokat. A minőségi sajtó, talán egy kivétellel, a második világháború óta mindig, a választások idején és közte is a Konzervatív Párt mellett állt. Mégis a Munkáspárt kormányzott legalább a korszak felében. Azt akartam ezzel jelezni, hogy nem is olyan fontos a sajtó, nem akkora a súlya, mint gondolja. Nem nagyon 186
