Szekér Nóra - Nagymihály Zoltán (szerk.): Taxisblokád. Egy belpolitikai válsághelyzet története I. - tanulmányok, interjúk, segédletek - RETÖRKI könyvek 12/1. (Lakitelek, 2015)
Interjúk - „A kormány elvesztette a tekintélyét”
Raffay Ernő- Ismerjük egyes rendőri vezetők megnyilatkozásait azokból a napokból. Hogyan viselkedett a hadsereg?- A rendőri és a katonai vezetés között komoly különbségek voltak a hadseregjavára. Majdnem minden tábornokot ismertem, főként azt a húsz magasabb beosztású embert, aki a közvetlen környezetünkben volt. Semmi szabotázsnak nem éreztem leghalványabb jelét, egy percig sem. A hadsereg parancsnokai, Lőrincz Kálmán vezérezredes, Borsics László tábornagy, vezérkari főnök nem is kaptak olyan parancsot, ami őket próbára tette volna. Egyedül azt fontolgattuk, hogy a hadsereg vonja össze katonai erőit, és biztosítsa a forgalmat. Ez nem a lakosság elleni katonai föllépés, amire jogi lehetőségünk lett volna.- A dokumentumok szerint a kormány a rendőrség számára a hadseregtől különböző eszközök átadását kérte. Ez pontosan mit jelentett?- Bizonyos járművek, illetve a CB-rádiók lehallgatását lehetővé tevő híradástechnikai eszközök átadását.- Volt-e a HM-nek közvetlen kapcsolata a miniszterelnökkel a válság idején?- Nekem nem. Tudomásom szerint Horváth Balázs folyamatos kapcsolatban állt vele, talán személyesen is bent volt nála. Mintha Für Lajos is beszélt volna vele egyszer. Annyi bizonyos, hogy a HM Horváth Balázstól kapta az utasításokat. Szóban is, írásban is.- Volt-e valamilyen következménye annak, hogy egyes állami vezetők ezekben a napokban a szimpátiájuknak adtak hangot a taxisblokád vezetői felé?- Túl sok következménye nem lett. Horváth Balázst nem egyszer hallottam szűk körben ez irányú elégedetlenségéről nyilatkozni. Aztán őt hamar leváltották. Mi a kormány gyöngeségének tartottuk azt is, hogy nem tette meg a szükséges személyi változásokat. Közvetlenül akkor Barna Sándor tábornok nem lett elmozdítva. És ebben az SZDSZ keze is benne volt. Egy tábornok fölmentése köztársasági elnöki hatáskör. Minden áruló, volt kommunista tábornok sorsát végső soron nem a kormány döntötte el, hanem az SZDSZ, Göncz Árpád révén. A 44 katonatábomok kapcsán is ezt mondhatom, talán hármat mozdíthattunk el, miközben legalább a felét akartuk. Sem a belügy, sem a HM nem tudott bevinni annyi új embert, hogy azt érezhettük volna, hogy itt tényleg rendszerváltoztatás történt.- Ez azt jelenti, hogy a rendszerváltozás egyik kulcsfontosságú kérdése, nevezetesen a korábbi rendőri és katonai vezetők lecserélése, végül is a köztársasági elnök döntésén bukott el? 159
