Szekér Nóra - Nagymihály Zoltán (szerk.): Taxisblokád. Egy belpolitikai válsághelyzet története I. - tanulmányok, interjúk, segédletek - RETÖRKI könyvek 12/1. (Lakitelek, 2015)
Interjúk - „Kezelhetetlen örvénylés”
TAXIS BLOKÁD I. sokkal alkalmasabb karakter kellett volna arra, hogy egy ilyen többszörös bizonytalanságokkal megterhelt helyzetben józan döntéseket hozzon, és azon döntések határozott végrehajtását megkövetelje.- Boross Péter a háttérből irányított? Ezt elfogadták a kormánytagok, volt hozzá elég tekintélye?- Nem biztos, hogy teljesen megállja a helyét, de nekem akkor az volt az érzésem, és így utólag még inkább az, hogy ő azért maradt viszonylag passzív azokban a napokban, azért nem segített a helyzeten, mert azt akarta nyilvánvalóvá tenni - és ez nem is volt nehéz feladat -, hogy Horváth Balázs mennyire alkalmatlan. Ő arra játszott, hogy derüljön ki, nélküle semmi nem megy. Talán már akkor elő akarta készíteni azt, amivé aztán emelkedett is. Miniszteri rangot kapott és meghatározó személyiséggé vált. Az sem véletlen, hogy Antall halála után szinte automatikusan őt választották miniszter- elnökké.- Hogyan alakult a kormány gazdaságpolitikája a válság után?- Innentől kezdve teljesen kiszolgáltatott helyzetbe került a kormány. Ezt az átalakítás egyértelművé tette. Kupa Mihály csúcsminiszterként két és fél éves regnálása alatt tökéletes diktatúrát gyakorolt, gyakorlatilag azt vitte végbe, amit az SZDSZ követelt. Zseniálisan megszerkesztett figura volt egyébként, bratyizós, populista, igazi média-jelenség. Úgy tudta eladni az ötleteit, hogy minden más hülyeségnek látszódjon. Kupa többször megerősítette, hogy a feladat: „önmagunk, az állam megsemmisítése”, egyfajta likvidátori szerep: vagyis mi vagyunk az állam, ami azért létezik, hogy felszámolja önmagát. Politikai államtitkára az a Szabó Tamás lett, aki az egyik, a taxisblokád idején létrehozott válságstábot vezette, és aki korábban munkaügyi politikai államtitkárként, a nagyon kedves, de tökéletesen alkalmatlan minisztere helyett valójában az első számú vezető szerepet játszotta, emellett az egyeztető tárgyalásokon is részt vett. Antall József ezt, a Kupa melletti politikai államtitkári pozíciót először nekem ajánlotta fel, de én nem vállaltam. Szabó is azok közé tartozott, akik a legsúlyosabb aggodalmaikat fogalmazták meg a várható lázadásokkal kapcsolatban. A válságstábok közül egyébként az övé volt a leglátványosabb, de egyúttal a leglátványosabb bukás is éppen nála következett be. Ő is belebukott, de, ahogy mondani szokták, „felfelé”: privatizációs miniszter lett belőle. A fent már említett Gazdasági Megújulás Programja valójában egy arra tett kísérlet volt, hogy az uralkodó liberális nar- ratívához képest koherens elméleti alapokon nyugvó, átfogó társadalom- és gazdaságstratégiát hozzunk létre, vagy legalábbis valami ilyesfélének vessük 150
