Szekér Nóra - Nagymihály Zoltán (szerk.): Taxisblokád. Egy belpolitikai válsághelyzet története I. - tanulmányok, interjúk, segédletek - RETÖRKI könyvek 12/1. (Lakitelek, 2015)
Interjúk - „Kezelhetetlen örvénylés”
TAXISBLOKAD 1. fel kellett „térképeznem” azt a hihetetlenül bonyolult érdek-erő-hatalmi viszonyrendszert, ami az energetikát jellemezte. Az energetika talán az egyik legfontosabb területe a társadalmi-gazdasági rendszereknek, amelyben több, egyenként is nagyon kényes terület kapcsolódik össze. Az egyik annak nemzetbiztonsági szerepe: nem kell különösképpen hangsúlyozni, hogy milyen fontos feladat ennek az adekvát kezelése. A másik a szociális dimenzió, hiszen lehetőleg minden ember számára biztosítani kell a civilizatórikus értelemben elvárható energia-hozzáférés lehetőségét. Nyersen fogalmazva: senki nem fagyhat meg télen azért, mert szegény. Ez így persze evidenciának hangzik, de a megvalósítása korántsem annyira egyszerű és kézenfekvő. És ne hagyjuk említés nélkül azt sem, hogy az energetikában gigantikus pénzek mozognak, így értelemszerűen a hatalomgazdasági folyamatok sem értelmezhetők nélküle. Végül, de nem utolsó sorban egyre inkább jelen van a dolog ökológiai eleme is. Ennek a legmélyebb oka az, hogy az energetika a világegyetem legmélyebb logikájára épülve valójában úgy tudja a mi kényelmünket szolgálni, vagyis az életünk magasan szervezett rendjét fenntartani, hogy valahol viszont fokozza a rendezetlenséget. Az állam politikai mozgástere valójában nagyon behatárolt, és az esetek nagy részében kiszolgáltatott volt már akkor is. A feladatom az lett volna, hogy vizsgáljam meg e kiszolgáltatottság mérséklésének lehetőségeit. Ezen belül fő feladatomnak azt tekintettem, hogy először azt próbáljam tisztázni, hogy egyáltalán „ki kicsoda” ebben a bonyolult „színműben”, amit ezt megelőzően egyáltalán nem ismertem. Nagyon tanulságos folyamat volt, de összességében inkább kudarcnak érzem, noha „termékeny” kudarcnak, amiből legalább tanulhatott az ember. Az energetika „nagyhercegei” formálisan ugyan elfogadták, hogy nálam van az „uralkodó jelvénye”, tehát formailag a „felettesük” voltam, de azért érzékeltették azt is, amit anélkül is tudtam: hogy összehasonlíthatatlanul nagyobb, komplexebb hatalmuk van, mint nekem. Valójában inkább az volt a kérdés, hogy a kormányzati ciklus további része állandó „háborúsággal” telik-e, ahol minden évben legalább két, taxisblokádhoz hasonló polgárháborús kísérlet megy majd végbe, vagy van-e ennél kicsit békésebb együttműködési lehetőség is. Azt az emberek metakommunikativ értelemben világossá tették, hogy számukra a kormány megbukott, és ugyan lehet, hogy kihúzza a ciklus végéig, de valójában cselekvésképtelen. Végül is az egyetlen eredménye az lett ezeknek a rendszeres eszmecseréknek, hogy elfogadták azt a modus vivendit, amit Antall Józseffel egyeztetve felajánlottam számukra, így legalább a permanens háború elkerülhetővé vált. Az energia 146
