Szekér Nóra - Nagymihály Zoltán (szerk.): Taxisblokád. Egy belpolitikai válsághelyzet története I. - tanulmányok, interjúk, segédletek - RETÖRKI könyvek 12/1. (Lakitelek, 2015)
Interjúk - „Kezelhetetlen örvénylés”
Bogár László árképzése tökéletesen a „globális SZDSZ” kezébe került, pontosabban nem volt esély arra, hogy kikerüljön belőle. Az energiaprivatizációt ugyan el tudtuk halasztani, de aztán Bokros Lajos 1995-96-ban brutálisan végigvitte. Kisebb-nagyobb részsikereket azért el lehetett érni. Ilyen volt például a stratégiai energiatárolás ügye, ahol többé-kevésbé sikerült a nemzeti szempontokat érvényesíteni, vagy hogy a villamos-energetikai rendszereket sikerült egyben és nemzeti ellenőrzés alatt tartani. A mából visszatekintve ezek módfelett szerény eredmények, de azokban az időkben ezekhez is sok türelemre, találékonyságra, ügyességre volt szükség. A- Hogyan emlékezik vissza az Érdekegyeztető Tanács ülésére?- Az Érdekegyeztető Tanács ülése az egész vasárnapot lefoglalta. Tulajdonképpen nem lehetett tudni, hogy meddig fog tartani, végül este 10 óra körül fejeződött be, vagy inkább úgy mondanám, „abbahagyódott”. Az utolsó három-négy óra lidércnyomásszerűen telt, amikor is már 95 százalékban készek voltak a körvonalai a későbbi megállapodásnak, de az már egy tisztán lélektani játszma volt. Mindenki rendkívül fáradt, kimerült volt. Az utolsó egy-másfél órát pontosan ez tette életveszélyessé, félő volt, hogy valamelyik szereplő asztalt borít, volt néhány rendkívül indulatos felszólalás. Palotás Jánosnak kétségtelenül volt pozitív szerepe is azon a napon: jól kommunikált, tulajdonképpen „hőssé magasztosult” bizonyos körökben - persze valóságos képességeit messze túlértékelve. Magán az MDF-frakción belül is sokan úgy gondolták, hogy bár szembefordult akkor a kormánnyal, komoly szerepe volt a helyzet rendezésében. Rendkívül ambiciózus figura volt, tulajdonképpen potenciális miniszterelnökként tekintett magára - leplezetlenül. Ez ma megmosolyogtathatónak hathat, ám ilyen földindulásszerű korszakban semmi sem volt kizárható. Az Érdekegyeztető Tanácsban a legszívszorítóbb így visszaemlékezve az volt, hogy a helyzetértelmezés logikái, amik ott felmerültek, kivétel nélkül tökéletesen alkalmatlanok voltak a helyzet kezelésére. Inkább csak egy örvénylés volt az egész, kivétel nélkül az összes szereplő képtelen volt a valós helyzet elemi szintű értelmezésére. Mindenki mélységesen meg volt győződve az igazságáról, minden volt tehát, csak érdekegyeztetés nem. Maga az egyezség is olyan lett végül is, hogy az akár az összeülés után öt perccel is kialakulhatott volna. Tulajdonképpen mindenki láthatta már a kormányban is legkésőbb péntek délutántól, hogy valamit engedni kell, és a másik oldal is tudhatta, hogy a régi árra sem lehet visszamenni. Érdekes egyébként, hogy az egész néhány napban az Érdekegyeztető Tanács ülése az, ami a leghomályosabb számomra - nyilván ez a fáradtságból is fakadt. 147
