Szekér Nóra - Nagymihály Zoltán (szerk.): Taxisblokád. Egy belpolitikai válsághelyzet története I. - tanulmányok, interjúk, segédletek - RETÖRKI könyvek 12/1. (Lakitelek, 2015)
Interjúk - „Kezelhetetlen örvénylés”
Bogár László nem követték. Persze indulatos viták folytak köztünk, hogy mit lehetne mégis cselekedni, de gyermetegnek és a valóságtól elrugaszkodottnak bizonyultak azok az elképzelések, hogy sikerülhet helyreállítani a rendet. Az erőszakos megoldást maga a világhelyzet sem tette volna lehetővé... Be voltunk zárva, gyakorlatilag mozgásképtelenek voltunk. Ezen a délelőttön ugyanakkor elkezdődött egy roppant érdekes és meghatározó fejezete a történetnek. Egyszer csak áttelefonált „Árpi bácsi”, „minden magyarok köztársasági elnöke”, hogy mint államfőnek ugyan jogilag az operatív ország-irányításban semmiféle szerepe nem lehet, de azért, ha nem vennénk rossz néven, ő átsétálna a Parlament másik feléből. Megérkezve úgy viselkedett, mint aki tökéletesen birtokon belül van: joviális, kedves, megengedő volt, különböző mesékkel szórakoztatott minket, amelyekkel világossá tette, hogy tökéletesen vert helyzetben vagyunk, ne is reménykedjünk semmiben. Lényegében be kívánta láttatni a teljesen tehetetlenné váló miniszterekkel, államtitkárokkal, hogy ő az egyetlen használható tekintély, és ennek megfelelően mindent meg fog tenni annak érdekében, akár heroikus küzdelem árán is, hogy megfékezze ezt a polgárháborúval fenyegető helyzetet. Ezért azt javasolta, hogy hívjuk oda a médiát, így délre Mester Ákostól Baló Györgyig meg is jelent a teljes liberális sajtógarnitúra. Olyan helyzet alakult ki, hogy „spontán” módon - a médián keresztül irányítottan, akiknek a rokonszenve egyértelműen a blokádolok felé irányult - a követelések egyre inkább úgy fogalmazódtak meg, hogy a kormány tűnjön el, legyenek új választások. Tehát a dolog kezdett a tökéletes politikai anarchia felé csúszni. Még az a szerencse - mert ez pusztán csak azon múlott -, hogy nem voltak komoly összeszikrázások, nem alakult ki sehol összecsapás az egymással egyet nem értő politikai tömbök között. Nagyon úgy nézett ki vasárnap délutánig, hogy így indul a következő hét is, ami pedig a totális anarchiát jelentette volna. Ha hétfőn sem működik az ország, akkor már értelemszerűen olyan indulati örvény lések keletkezhettek volna, amik teljesen kezelhetetlenné tették volna az eseményeket.- Ön vezette a krízis idején létrehozott, energetikával foglalkozó válságstábot. Mi volt ennek a szerepe?- Ami az általam vezetett válságstáb működését illeti, személyem kinevezését az indokolta formálisan, hogy az energetika és az energetikai függés állt a középpontjában ennek a drámának, így itt kellett legalább megvizsgálni e függés természetét, és esetleg minimális mérséklésének lehetőségeit. Ez volt, ha úgy tetszik, a dolog globális stratégiai eleme, de volt egy „lokális” megoldandó feladat is. Ennek lényegét talán úgy lehetne leírni, hogy 145
