Szekér Nóra - Nagymihály Zoltán (szerk.): Taxisblokád. Egy belpolitikai válsághelyzet története I. - tanulmányok, interjúk, segédletek - RETÖRKI könyvek 12/1. (Lakitelek, 2015)
Interjúk - „Kezelhetetlen örvénylés”
TAXISBLOKÁD I A polgárháború előérzete- Visszatérve a taxisblokádhoz: hogyan emlékszik vissza a konkrét eseményekre?- A miniszterem a blokád miatt vasárnapig nem volt jelen, ennek következtében három egymást követő éjszakát én aludtam bent a Parlamentben, mivel végül hétfő hajnalra született egyezség, és mentek végbe annak utórezgései.- Csütörtökön késő este még tartott a kormányülés. Már mindenki tudta, hogy elindult valami nagyon súlyos folyamat. Először a Hősök terén gyülekeztek a taxisok, és az este folyamán már jöttek információk arról, hogy nagy valószínűséggel valamilyen forgalom-akadályozásra készülődnek. Emlékszem, a „blokád” szó is elhangzott ezen a kormányülésen. A vélemény az volt, hogy másnap reggel lehetőleg csírájában el kell fojtani azokat a törekvéseket, amelyek ennek kialakulásához vezethetnek. Abban maradtunk, hogy pénteken korán reggel, lehetőleg már 7 órakor mindenki legyen benn a Parlamentben. Amikor valamikor éjfél felé mentem haza, már látni lehetett, hogy nagy balhé készülődik. Eszembe jut, hogy az előző héten pénteken egy lakossági fórumon tartottam előadást, és az azt követő kiscsoportos beszélgetés keretében valaki feltette a kérdést, hogy mégis mit várok a következő időszaktól. Teljesen váratlanul ez a válasz tört elő belőlem, Dali festményére utalva: a polgárháború előérzete sejlik fel bennem... Péntek reggel 6 óra előtt felkeltem, és valami azt súgta, hogy a gazdagréti kisboltban vásároljak valamit, hogy legyen nálam „túlélő készlet”. Bent a boltban - arcról sok ember ismert a lakótelepen - egyfajta lincshangulat fogadott. Tettlegesség nem volt ugyan, de a verbális erőszak brutális formája irányult felém. Ez volt az első ütés... Aztán jött értem a szolgálati autó, és nagy nehezen el vergődtünk a Márvány utcáig, itt mondtam a sofőrnek, hogy megyek tovább gyalog a metróig. Reggel háromnegyed 7 volt. A kicsit lejtős utcában a Déli pályaudvar felé nézve a lehető legkaotikusabb örvénylésben tucatnyi villamos-szerelvényt, legalább ötven buszt, teherautókat, taxikat, néhány személyautót és sokezres tömeget láttam. Az a kép tökéletesen leírta, hogy itt bármi megtörténhet, nincs semmi olyan szervező erő, ami megfékezni, szabályozni tudná az eseményeket. Iszkoltam lefelé a metróba, hogy minél hamarabb a Parlamentbe érjek, ahová aztán mindenki hasonló élményekkel érkezett. Viszonylag hamar kiderült, hogy semmi nem működik. Nagyjából délelőtt 10 órára végérvényesen kiderült, hogy Horváth Balázs semmilyen parancsát, utasítását 144
