Szekér Nóra - Nagymihály Zoltán (szerk.): Taxisblokád. Egy belpolitikai válsághelyzet története I. - tanulmányok, interjúk, segédletek - RETÖRKI könyvek 12/1. (Lakitelek, 2015)
Interjúk - „Kezelhetetlen örvénylés”
Bogár László tudatosan szembehelyezkedett a liberális nézetekkel, de neki sem volt egységes, koherens stratégiája, így állásfoglalásai elég önkényesek és esetlegesek voltak, legalábbis a mából szemlélve. Akkoriban, értelemszerűen kevésbé tűntek fel mindezek. A drasztikus áremelést kényszerűségnek tartotta, főként külkereskedelmi oldalról szemlélve. Surányi György a kormányüléseken elsősorban a „szakszerűséget” hangsúlyozta, noha ennek örve alatt minden radikális liberalizálási döntés legfőbb kezdeményezője és támogatója volt, mind a gazdasági kabinet, mind a kormány ülésein. Mindehhez hozzá kell tenni, hogy bár nagyon fontos, befolyásoló szerepe volt, itt még a verseny- futás időszakát éltük, még reménykedett, hogy Antall őt fogja megtartani a Magyar Nemzeti Bank élén. Matolcsy György a miniszterelnökség államtitkáraként, Antall József legbelső bizalmi embereként, valójában egyfajta „belső pénzügyminiszter” volt. (Ezért is volt állandó konfliktusban a valódi pénzügyminisztériummal.) Az volt a feladata, hogy a mindenkori pénzügyminiszter ne tudja revolve- rezni a miniszterelnököt, vagyis, hogy többletinformációival ne tudja „kész helyzet” elé állítani. Ezt valóban sikeresen el is érte, sőt annyiban túlságosan is sikeres volt, hogy a végletekig felingerelte a pénzügyminisztériumi apparátust, akik aztán addig-addig uszították a miniszterüket (Rabár Ferencet), amíg az ultimátumban nem követelte Matolcsy leváltását, sőt államtitkárságának felszámolását, ami egyébként a taxisblokád után meg is történt. (Sőt, az Antall József számára fontos igazodási pontot jelentő Helmut Kohl német kancellár környezetét is Matolcsy ellen hangolták.) A benzináremeléssel kapcsolatban - bár elkerülhetetlennek tartotta - óvatosságra intett, és ebben tökéletesen igaza is volt. Összességében ma már egyértelmű, hogy „történelmileg” Matolcsy a leginkább „pozitív” szereplője ennek a történetnek. És végül ne feledkezzünk el Bőd Péter Ákosról sem, mert ipari miniszterként mégiscsak ő volt az egyik előterjesztője ennek a kormánydöntésnek, és aztán persze ő volt a rendkívül kényes egyeztető tárgyalások elnöke is a kormány képviseletében. Az ő álláspontja volt egyébként a leginkább doktriner. Egyszerűen igyekezett mindenben „felmondani” a liberális tankönyvek odailleszthető fejezetének „mantráit”, még Surányi Györgyön is túltett ebben időnként, akit aztán 1991 őszétől váltott a bankelnöki székben, és ahol az ott töltött három év során ugyanazt a politikai stratégiát követte, amit Surányi. Összefoglalva a lényeget, valójában nem nagyon volt senki, aki egyértelműen a drasztikus áremelés ellen foglalt volna állást, noha mindenki tartott a következményektől. 143
