Szekér Nóra - Nagymihály Zoltán (szerk.): Taxisblokád. Egy belpolitikai válsághelyzet története I. - tanulmányok, interjúk, segédletek - RETÖRKI könyvek 12/1. (Lakitelek, 2015)
Tanulmányok - Kávássy János Előd: A hézagpótló kompromisszum
TAXISBLOKAD I. írása a magyar taxisblokádot alapvetően amerikai gazdasági szakértők szemszögéből és értékelésében igyekezett bemutatni. Kaslow bevezetője szerint „a fájdalmasan emelkedő áraktól, a mezőgazdasági exportot megtizedelő szárazságtól, s a garantáltnak tűnő keleti blokk piacának diszintegrációjától sújtott magyar gazdaság irányvesztettnek tűnik. A halmozódó külső adósság és a politikai egység hiánya már megtörte a gyors gazdasági változás lehetőségét.”201 A New York-i East-West Security Studies szakértője, David Kemme a magyar adósságcsapdát elemezve arra hívta fel a figyelmet, hogy [Lengyelországgal ellentétben - K. J. E.] a magyar kormány 80%-ban kereskedelmi bankoknak, és csak 20%-ban más országoknak, illetve multilaterális szervezeteknek (mint pl. a Világbank) tartozott, több mint 20 milliárd dollárral. Kemme szavaival ez „elképzelhetetlenül magas”, 2 000 dolláros fejenkénti (debt per capita) adósságot jelentett, s így - ahogy már a washingtoni PlanEcon Inc-nek dolgozó Thomas Tilmától idézték: „a kormányzat adóssága kényszerűen nőni fog, egyszerűen azért, hogy biztosítsák a szükséges importot, és fizethessék e rendkívüli adósságot”. Az Indiana Egyetemen tanító, magyar származású Paul Marer professzor a KGST piacainak megingása közepette (is) arra hívta fel a figyelmet, hogy „Magyarország létfontosságú érdeke, hogy fenntartsa kapcsolatait a szovjet és a regionális piaccal, különböző megállapodásokon keresztül”, Marer a magyar Ikarus buszok szovjetunióbeli exportját hozta példának, jelezve, hogy az évi 7-10 000 buszt csak egy ekkora piac képes befogadni. Utóbbi kapcsán a professzor azt is kiemelte, hogy Magyarország jövőbeni exportjának kedvez, hogy „a nyugati árukra áhítozókat saját vásárlóerejük az olcsóbb keleti beszerzésre kényszeríti”.202 Mindezeken túl (az elsőként idézett) Kemme akkori meglátása szerint a magyar siker a piacgazdálkodásra való átállástól függött, mely addig kevés eredménnyel járt, lévén a budapesti vezetés „a koalíciós kormányban felhígult”, mert annak tagjai „sem a reformok lényegi elemeiben, sem azok sebességében nem képesek egyetérteni. (...) Nem egyetlen párt váltotta le a Kommunista Pártot, és nincs politikai akarat a nehéz döntések meghozásához”, melynek egyik eredménye, hogy csak részlegesen, és nem teljes mértékben iktatta ki az ártámogatások rendszerét.203 201 Amy Kaslow: Hungary Battered by Energy Costs. Christian Science Monitor, 1990. november 1. 202 Uo. 203 Uo. 108
