Szekér Nóra - Nagymihály Zoltán (szerk.): Taxisblokád. Egy belpolitikai válsághelyzet története I. - tanulmányok, interjúk, segédletek - RETÖRKI könyvek 12/1. (Lakitelek, 2015)
Tanulmányok - Kávássy János Előd: A hézagpótló kompromisszum
Kávássy János Előd: A hézagpótló kompromisszum A CSM a magyar gazdasági és politikai helyzetre fókuszált cikkével szemben a Financial Times november 1 -jén „Az energia helyzet rávilágít a törékenységre” címmel a magyar krízishez kapcsoltan a térség általános helyzetének kontextusában vizsgálta az október végi, magyar válsághelyzetet: „A magyar kormány múlt heti üzemanyagár-emelésével kapcsolatos széleskörű elégedetlenség kiemeli Kelet-Európa új demokráciáinak törékenységét. De a tiltakozások egyben komor emlékeztetőt is jelentenek e kormányok felé, hogy az energia válságra mielőbb megoldást kell találni.” A szerző, Judy Dempsey azt igyekezett bemutatni, miben hasonlított, illetve tért el, ahogy az energiapiac 1990-es változásaira a keleti blokk országai - legalább részleges - megoldást kerestek. Szerinte a válságra kézzelfoghatóan először a lengyel kormány reagált: Marcin Swişcicki külgazdasági kapcsolatokért felelős miniszter már 1990 szeptemberének elején az olajban gazdag Iránba utazott, és még 1990- ben 500 000, majd 1991-ben 2,5-3 millió tonna iráni olaj lengyelországi importjáról állapodott meg, 33-35 dolláros hordónkénti áron. 1990-ben Lengyel- ország már eleve az 1989-hez képest 28%-kal csökkentett (15,1 millió tonnás) szovjet kvótából kellett gazdálkodjon, úgy, hogy eközben az Irakból annak Varsó felé fennálló tartozása törlesztéseként várt 3,8 millió tonna olaj sorsa teljesen bizonytalanná vált - a térséget összességében érintő szovjet kvótakiesés, illetve világpiaci drágulás ezt a helyzetet csak tovább tetézte (jól jelzi ezt az iráni megállapodásban rögzített magas ár).204 A keleti blokk legnagyobb posztkommunista országának példája gyakorlatilag a régióban megfigyelhető minta archetípusát jelenti: a szovjet energiahordozók kiesését a legtöbben iráni importból igyekeztek legalább részben kompenzálni. Az 1989. évi szovjet szállításokhoz képest 1990-ben Csehszlovákia és Bulgária is 15-15%-kal kevesebbel kellett, hogy beérje, s Varsóhoz hasonlóan mindketten Teheránhoz fordultak egyszerre új és kiegészítő szállítmányokért. A csehszlovákok 1990 utolsó negyedére 400 000 tonna, míg hosszú távú megállapodásban „évi legalább 5 millió tonna” iráni olajra szerződtek, barterben magas színvonalú ipari termékekért, illetve pénzügyi beruházásokért cserébe; a bolgárok ugyanekkor 1 millió tonna iráni olaj szállításáról egyeztek meg Isa Kalantari iráni külgazdasági kapcsolatokért felelős miniszter szófiai tárgyalásain.205 Mindezen példákhoz képest az FT cikke szerint „Magyarország a Szovjetunióból származó szállításai kiszámíthatatlanok maradnak. A szeptemberi 204 Judy Dempsey: Energy crisis underlines fragility. Financial Times, 1990. november 1. 205 Uo. 109
