Szekér Nóra - Nagymihály Zoltán (szerk.): Taxisblokád. Egy belpolitikai válsághelyzet története I. - tanulmányok, interjúk, segédletek - RETÖRKI könyvek 12/1. (Lakitelek, 2015)
Tanulmányok - Kávássy János Előd: A hézagpótló kompromisszum
TAXISBLOKÁD I. akár tudatosan ferdítve, de téves képet tárt olvasói elé, az általános magyar- országi helyzetet tekintve. Bár bizonyosan akadtak boltok, melyeket megrohantak, és sok élelmiszerből országszerte több fogyott a megszokotthoz képest, a klasszikus vásárlási pánik lefestése, ahogy (nyilván az 1956 utáni éveket értve itt) a lakosság ellen éleslőszert használó, tömegoszlató magyar rendőrség képe is inkább volt klisé, mint valóság. Karacs Imre túlzó, sötét színekkel festett magyar helyzetképén a drámai elemek domináltak - a híradás mellett egyszersmind szubjektív látás- és láttatás módként.181 181 Igaz, hogy munkám elején jeleztem, a források közt nem kívánom direkten megjeleníteni a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának sajtóirodája által összeállított „Külföldi lapszemléjének”, illetve a Magyar Távirati Iroda anyagait, Karacs tudósítása kapcsán gyakorlatilag „kénytelen” vagyok kivételt tenni, lévén mindkettő kitért az Independent magyar származású cikkíró publikációjára. Az MDF politikusai számára ezt emelték ki: „Karacs Imre helyszíni beszámolót közöl a lapban, Káosz Magyarországon, összeomlás felé tart a kormány címmel. A Népszabadság okt. 29-i számában ismertetett cikkben ezt írja: » A legutóbbi felkelés 34. évfordulóján a magyarok felélesztették október szellemét, nyíltan szembefordultak a kormánnyal és tömegesen siettek a sztrájkolok segítségére.«” Az MTI ehhez képest jóval hosszabban (minden más lapszemlézett híradáshoz képest feltűnően hosszan) idézte az angol lapban leközölteket. Összehasonlítás végett ezúttal ennek teljes szövegét közlöm itt: „Karacs Imre, a The Independent-lapok budapesti tudósítója így vezette be hosszabb riportját: »Magyarország népszerűtlen középjobb kormánya szombaton az összeomlás szélére került, miután sztrájkoló taxisok országszerte megbénították a közlekedést, a kétnapos felvásárlási pánik nyomán eltűnt a boltokból az élelmiszer és kifogyott az üzemanyag a benzinkutaknál. A legutóbbi felkelés 34. évfordulóján a magyarok felélesztették 1956 szellemét: nyíltan szembefordultak a hatóságokkal és tömegesen siettek a sztrájkolok támogatására...« Hozzáfűzi, hogy Barna Sándor budapesti rendőrfőkapitány ugyanúgy szembefordult a rendőri beavatkozásra vonatkozó kormányzati fenyegetőzéssel, mint elődje tette 1956-ban. Ezzel kapcsolatban a tudósítás kiemeli: »Amikor a kormány rendőrség bevetésével fenyegette meg a sztrájkolókat, minden rokonszenvet elvesztett a nép körében. Még friss a tiltakozó tüntetések résztvevői ellen alkalmazott kommunista vízágyúk és éles töltények emléke.(...) A taxisokkal szembeni harag - írja Karacs - hirtelen a kormány ellen fordult, amely hosszú ideje tisztában volt vele, hogy a szovjet olajszállítás megbízhatatlan. Az Öböl-válság is hozzájárult a benzinár emelkedéshez, ámde a kormány a hónap elején lezajlott helyi választások miatt szándékosan halogatta (áremelési) akcióját. Az új ár a kormány túlköltekezése miatt előállt költségvetési hiány ellensúlyozását szolgálja.« (...) A következőkben a szerző megjegyzi: »A boltokban gyorsan halad a piacgazdaságra való áttérés, a magyarok máris csaknem nyugati árakat fizetnek az élelmiszerért és más létfontosságú cikkekért. Bérüket és fizetésüket azonban a kormány kelet-európai szinten fagyasztotta be, és szabályozók útvesztő-hálózatával akadályozza a nyugati üzletembereket magyar- országi beruházások eszközlésében. A benzináremelés további 20 százalékkal növelheti 100
